Kapi Béla: Egyetemes magyar protestáns egyháztörténet az evangélikus népiskolák V. és VI. osztálya számára. Győr 1942.

ELSŐ RÉSZ - Egyetemes Egyháztörténet - III. Az egyházjavítás kora

22 hogy az üdvösség elnyeréséhez mindennél fontosabb az Isten kegyelme. 1510-ben szerzete ügyében Rómába küldték. Boldogan indult útjára. Mikor meglátta Rómát, leborult és megcsókolta a földet. Az összes templomokat bejárta. Térden csúszva felkúszott a Pilátus-lépcsőkön s megcsókolta annak mindegyik lépcsőkövét. Felkereste a szentek sírhelyeit s mindegyiknél elmondotta az egyház által előírt imádságokat. De azért szívében nagy csalódással tért haza. Fájt lelkének mindaz, amit a fényben ragyogó pápai udvarban látott. Előkelő hivatalnokok és magasrangú tisztviselők lepték el a pápa palotáit. Háromezernél több Írnok sürgölődött a termekben. Ragyogó pomLuther Márton pában élt a Krisztus helya wittenbergi várostemplomban prédikál. tartója. De niég ennél is jobban fájt Luthernek az, hogy a pápai udvarban a pénz volt a legnagyobb hatalom. Pénzért mindent el lehetett érni: a fogadalmakat feloldották, a tilalmakat megszüntették, a bűnöket megbocsátották. Hazaérkezése után mint egyetemi tanár ismét Wittenbergbe került, ahol megbízták azzal, hogy a vártemplomban Isten igéjét hirdesse. Ettől kezdve még szorgalmasabban tanulmányozta a Bibliát s görögül is megtanult, hogy az Újszövetséget eredeti nyelvén olvashassa. Egyik esztendőben a Zsoltárokat magyarázta hallgatóinak. Sokat tépelődött a 31. zsoltár első versén: