Kapi Béla: Egyetemes magyar protestáns egyháztörténet az evangélikus népiskolák V. és VI. osztálya számára. Győr 1942.
ELSŐ RÉSZ - Egyetemes Egyháztörténet - III. Az egyházjavítás kora
21 TIZENNEGYEDIK ÉS TIZENÖTÖDIK HÉT. 16. Luther a kolostorban és a tanári katedrán. Luthert komoly lelki vágyódás vezette a kolostorba. Erfurtban öt kolostor volt s ő ezek közül az ú. n. „fekete kolostort" választotta, melyben legszigorúbb volt a fegyelem és legkeményebb volt az életmód. Alázatos és lelkiismeretes barát volt. A szigorú parancsokat pontosan megtartotta. Cellája három méter hosszú és két méter széles volt. Nem is volt benne egyéb, mint asztal, szék és szalmazsák. A téli hónapokat fűtetlen szobában töltötte. Legfeljebb néha húzódott meg a melegedő-szoba falai között. Testét naponként korbácsolással sanyargatta. Idejének nagyrészét az oltár előtt imádkozással töltötte. Sokszor ájultan találták a templom kövezetén. A kolostorban naponként kétszer étkeztek, de ő erről is sokszor lemondott. Az egyházi atyák könyveit, a szentek legendáit s a Bibliát olvasgatta. Lelkét szüntelen ez a kérdés nyugtalanította: hogyan állhatok meg halálom után az Isten előtt? Mivel engesztelhetem ki az én haragvó Istenemet? Háborgó lelkét sem az önsanyargatás, sem a szentek legendái megnyugtatni nem tudták. Egy év múlva felvették a rendbe. Letette a szerzetesi fogadalmat, később pappá avatták, nyugalmat azonban akkor sem talált. Néhány év múlva Wittenbergbe küldték tanárnak. A wittenbergi vártemplomnak akkoriban 5005 ereklyéje volt. Mózes csipkebokrából egy köteg ág, Krisztus töviskoronájából 9 tövis, keresztjéből 35 forgács, egy kis széna- és szalmaköteg Krisztus bölcsőjéből, Szűz Mária köntösének, hajának, fátyolának egy darabkája. Az egyház bűnbocsánatot adott azoknak, akik ezeket az ereklyéket tisztelték. Luther az egyház által előírt szabályok szerint élt. Bizonyára elgondolkodott az ereklyék tiszteletén s a hozzáfűzött ígéreteken. 1509-ben visszahívták Erfurtba s megbízták azzal, hogy a kolostorban előadásokat tartson. Ekkor kerültek kezébe Avgusztinusznak, a nagy egyházi atyának művei, melyekben azt olvasta.
