Ottlyk Ernő: A pedagógus Luther. Budapest 1942.
7. Módszer.
48 világ el ne lopják a gyermek szívét. A szülőknek és a nevelés egyéb tényezőinek majd számot kell adniok a nékik adott gyermekek neveléséről az utolsó ítéletkor, ezért minden nevelő kötelessége, hogy a gyermeket szigorral és szeretettel egyaránt védje a rossztól és vezesse a jó úton.143 B) A hogyan-ra feleletet ad Luther az egyes tárgyakkal kapcsolatban is. a) A nyelvek tanításánál arra int, hogy nem elég pusztán csak a nyelvtannal bajlódni és a szövegeleme zéssel, hanem ennél sokkal fontosabb a beszéd gyakorlása. Bárki sokkal jobban megtanul németül, vagy más nyelven beszélni — mondja Luther — a házban, vagy a piacon való beszédgyakorlásból, prédikáció-hallgatásból, mint a könyvekből. Mert a betűk halottá teszik a szavakat, míg viszont a beszédben megelevenednek a szavak, mivel az írás nem tudja olyan hűen és jellemzően visszaadni a szayak értelmét, mintha az ember lelki, vagy szellemi ereje az élő beszéd által hangzik.144 Fel is veti a kérdést, hogy volt-e nyelv, amelyet valaki is pusztán csak nyelvtani gyakorlatok alapján jól és helyesen tudott beszélni.143 Az élő nyelveken túl, ugyanez érvényes a tudományos nyelvekre és bármilyen holt nyelvre is. Így a latin és görög nyelvtan megmutatja ugyan, hogy a szavak mit jelentenek, milyen összefüggésben vannak egymással, de csak a szöveg betűjénél marad s nem lát semmit sem a gondolat leikéből és mély jelentéséből. Ezért szerencsétlennek minősíti azt az eljárást, amikor oly nagyra tartják a nyelvtant, hogy minden szöveget csak a nyelvtani alakok gyűjteményének tekintenek. Sőt egyesek még a Szentíráshoz is csak így közelednek. Pedig a nyelvtanból nem lehet hitre jutni — mondja Luther.146 Aki azonban a tartalom mély értelmét keresi, a gondolatot és a mondanivaló szívét, a deklinációk helyett, az cselekszik helyesen; s ha éppen szükséges, a nyelvtani vonatkozásokat is jobban látja a helyesen értett szöveg alapján. Így lesz a szavak magyarázása is könnyebb, ha a gondolatot is helyesen értették meg.147 Azonban hozzáteszi Luther, hogy senki se gondolja, vagy értse úgy, mintha elvetné a nyelvtant, — hiszen az nagyon is szükséges, — hanem csak azt tanácsolja, hogy a nyelvtan mellett a gondolattartalomra való éber figyelés se szűnjön meg. Aki ezt szem elől téveszti, az sohasem lesz jó tanító.148 b) A történelem tanításánál rá kell mutatnia a tanítónak az Isten cselekvésére, mert nem csupán a Szentírás szól Isten 113 Walch X. 762. 141 Walch III. 2867. 146 Walch I. 683. 146 Walch I. 684. 147 Walch I. 1506. 143 Walch I. 1508.
