Ottlyk Ernő: A pedagógus Luther. Budapest 1942.

7. Módszer.

49

cselekvéséről, hanem a történelem is. Azután pedig meg kell mutatni a gyermeknek az igazi embert, a maga akarásával, bűnével, romlottságával, küzdelmével, tudásával.149 Figyelemreméltó, hogy Luther a történelem tanításáról is szól, holott a történelem, mint önálló tárgy csak Comenius, majd a filantrópisták tantervében jelenik meg először. Ha a történelem külön tárgyként való tanítására Luther nem is gondolt, hiszen az „Unterricht der Visitatoren ' sem vette fel a tantárgyak sorába, mégis jelentős, hogy kora ahistorikus felfogása közepette, nagy jelentőséget tulajdonít a történelem megismerésének. Erről különben az egyetemi könyvtár tárgyalása során már volt szó.

c) A retorika tanításában arra kell törekedni, hogy a gyakorlatban is hasznát vehesse a tanuló a retorika szabályainak, azaz a fogalmakról rövid, világos, kerek leírást és meghatározást tudjon adni s amit megértett, azt helyes és találó formában tudja elmondani. Akik előreláthatóan alkalmasak lesznek a prédikátori tiszt viselésére, azokat különösen ki kell képezni a retorikában, hogy alaposan ismerjék a szónoki beszéd külső formáit.

d) A zenét úgy kell a nevelés szolgálatába állítani, hogy az felüdülést jelentsen és vidámságot hozzon akár az iskolában, akár otthon, a szülői házban. Különösen az énekkel kell foglalkozni az iskolában; semmire sem becsüli Luther azt a tanítót, aki nem tud énekelni, vagy nem ért a zenéhez.

Az elmondottak alapján látható, hogy ezek a megjegyzések nem vágnak a módszer részleteibe, hanem vagy a gyermekhez való általános közeledésre vonatkoznak, vagy pedig az egyes tárgyak tanításának főbb irányát jelölik meg s ezzel váltak Luthernek a módszerre vonatkozó tanácsai a jelen számára is megszívlelendővé.

1« Walch XIV. 356