Ottlyk Ernő: A pedagógus Luther. Budapest 1942.
1. A nevelés antropológiai alapvetése.
10 nemcsak a halálban nyilvánul meg, hanem élete minden pontján. Az ember a bűn uralma alatt áll, amelynek túláradóbb az akarata az ember akaratánál. Az ember látja azt, amit cselekednie kellene, érzi „a kellőt" a jó cselekvésének a szükségességét, de hiányzik hozzá szabad, tiszta, jó akarata, amely- lyel azt önmagától megvalósíthatná. Az embernek „kell" a jót cselekednie, de „kell” a gonoszát is cselekednie, akarja a jót és mégis a gonoszát cselekszi.2 A bűn, mint kényszerítő hatalom „ül a nyakán". A bűnt nem pusztán csak az egyes megnyilvánulásaiban kell néznünk, hanem mint az életet átfogó egészet, mint az ember jellemzőjét és lényegét. Ezért írja Luther már az első reformátori tételében s a Római levél magyarázatában is, hogy az egész életnek bűnbánatnak kell lennie. 3 Az eredendő bűn ott áll mindjárt az emberiség élete kezdetének az első mozzanatainál, hogy végigkísérje az embert egész történelmének a folyamán. A bűnében élő ember áthidalhatatlan távolságban van az Istentől, mert a bűu Istent támadja, ellene lázad, vele fordul szembe, kiteljesedése: az istengyűlölet. „Darum ist altzeit zwischen dem menschen und got feindtschafft und mügén nit fraind sein oder mit ainander über ainstymmen." 4 A bűn akadálya miatt képtelen az ember Istennel békességre, kiengesztelésre jutni. Az ember nem tudja maga elrendezni Istenhez való viszonyát, s ennek következtében élete a bűn gyümölcseit termi, ami történelmében és mindennapi cselekvésében jelenül meg. b) Az ember lényegének teljes megromlásáról való tanítása következtében jut el Erasmusnak a szabad akaratról való fejtegetésével szembeni állásfoglaláshoz. 1524-ben megjelent „De servo arbitrio” című munkájában fejti ki, hogy szerinte nem az a kérdés, hogy mi az akarat szabadsága, hogy minek a megvalósítására képes az akarat általában, hanem hogy képes-e azt megcselekedni, amit cselekednie kell. Erre a kérdésre való felelete során tárja elénk azt, hogy a bűnt teljes egészében komolyan kell vennünk, mert ennek a meg nem látása a legnagyobb bűn. Mert ha mi nem tudjuk, hogy mire vagyunk képesek és mire vagyunk képtelenek, így azt sem tudjuk, hogy mit kellene cselekednünk. Ha pedig nem tudjuk, hogy mit kell cselekednünk, nem tudunk bűnbánatban sem élni és magunkat sem megjavítani, mert akkor tévelygőnk. Bűnbánat nélkül élni és a bűnt be nem ismerni: a legnagyobb bűn.5 Különbség van az Isten akarata és az 2 Pál ap.: Róm. lev. 7.- 3 Luther műveinek weimari kiadásai I. 427. Ezután a szokásos W. A. rövidítést használjuk. Römebrief Vorlesung I. 15. 19. 4 W. A. III. 136. 5 De servo arbitrio. Vom unfreien Willen. Jonas Justus német for dítása, Gogarten Frigyes utószavával. München. 1942. 23. old.
