Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, a hitszónok és tanár (Szarvas, 1941)

visszatérnek hozzánk, s minden élőlény örvend az új légáramlatnak, a kikeletszülte új életnek. Hát mi emberek, az idő ezen nagy változására süketek, némák maradunk ... és csak mi nem tudnánk örülni az örvendező tavasszal ? D» a mi örömünk nem lehet hasonló az értelmetlen állatok öröméhez. Mi, mint gondolkodó, észszel, értelemmel felruházott legremekebb teremtményei az isteni bölcseségnek, örülve az életnek, örüljünk a nagy Isten jóságának is, amely e napokban mindenünnen megnyilatkozik. Nekünk az év ezen szakában emlékeznünk kell a dicső természet fenséges Alkotójára, s Öt nemcsak szájjal, hanem szívvel-lélekkel dicsőítenünk kell. Bizonyára mi sem leend reánk nézve illendőbb, mint az, hogy e kies tavaszi időben, mi is felbuzdulván a nagy Isten dicsőítésére, a megújult földdel mi is új életre ébredjünk. Erről fogunk elmélkedni e mai tavaszi vasárnapon. Elóbb alapige: Zsolt. 105. r. 1—5. A felolvasott igék alapján lássuk : Istennek különös módon megnyilvánuló jóságát e tavaszi időben. Először : Miben nyilvánul az ? És másodszor : Mire kötelez bennünket ? 1. Miben nyilvánul Isten jósága különös módon tavasszal ? Mi emberek az évnek minden évszakában Istennek különféle, megszámlálhatatlan jótéteményeiben részesülünk. Ama zord, kietlen téli idő is époly szükséges, mint az év többi kellemes szakai. Télen minden elpihen, a tél mindent eltakar fehér leplével, jégpáncéljával a jövő, az eljövendő kies tavasz, az új élet számára. Ha rnás előnye nem mutatkoznék, mint az, hogy az emberiséget éltető és tápláló természetet megpihenteti : már az is a bölcs isteni gondviselés jóságára vall. Nekünk keresztyényeknek emlékeznünk kell Jakab aposlol e szavaira : „Mer/ felkél a nap a maga hévségével, és megszárítja a Füvet, és annak virága elhull és ábrázatának kedvessége elvész." De az évnek egy szaka sem állítja annyira szemeink elé Isten jóságát, s nem tesz annyira figyelmessé arra, mint a dicső, kedves tavasz. Istennek ezen jóságát pedig megismerjük, ha : a) tekintetbe vesszük azt a nagy változást, amit tavasszal észlelünk a természetben. Az ősz, sok faradsággal bevetett, a télnek zord viszontagságait kiáltott őszi vetések reményteljesen emelked-