Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
tívizmus) kora jelszóként hangoztatta az „előfeltevés-nélküliséget", valójában az emberi értelem törvényeire és az általános emberi tapasztalatra támaszkodott A tapasztalati bölcselők magukból indultak ki és ezzel gondolkozásuk mindig emberközpontú, sőt szélsőséges kifejletben pusztán-emberi volt 38 ) Ezzel szemben Anselmus nyiltan reámutat arra a határozott alapra, amelytől függ következtetésének, „bizonyításának" érvényessége. „A keresztyén iskolában tanultam meg, hogy mit tartsak igazságnak; igaznak tartva ezt teszem'sajátommá; sajátomul téve ezt szeretem." 39 ) Csak a próféták, apostolok és evangélisták tanúságtételéből, a Szentírásból „kaphatjuk mindazt, amit Isten kertjében üdvösséges módon vetegethetünk a lelkek táplálékául. Isten kertjében pedig a mag Isten igéje, de nemcsak az ige, hanem az ige teremtette új szív is" (sensus), az, amiből az új élettel együtt új gondolkozás is támad. 40 ) „Megvallom, hogy az isteni tekintélyen kívül, amelynek rendületlenül hiszek, sehol sem akadtam olyan okra (ratio), amely kielégített volna.'" 11 ) Nyilvánvaló ebből a néhány kijelentésből is, hogy Anselmus gondolkozásának előzménye az egyház igehirdetése és tanítása, amely a kinyilatkoztatásról tesz tanúságot és a hit, amely minderre felel. A keresztyén gondolkozás nem választhat tetszésszerinti kiindulópontot. Csak egy kezdet jöhet szóba: a kinyilatkoztatás meghallása. A filozófus gondolata szabadon szárnyalhat gondolkodásának határain belül, a hivő ellenben csak a kinyilatkoztatáshoz kötve gondolkozhatik. A filozófia szülőanyja és éltetője a kétely. A theológia forrása pedig bizonyos adottság (dátum, positum): a kinyilatkoztatás tényei, amint megelevenednek az egyház igehirdetésében. A theológus vizsgálódása tárgyát nem maga választja; megbízása és tiszte jelöli ki feladatát és 38) Világosan rámutat az új katolikus theológia is arra, hogy a mult század tudományeszméje ember-központú világnézeten alapult PL Wyser Pál domonkos szerzetes könyve: Theologie als Wissenschaft, 1938, 25. 1. 39) didici in schola christiana quod teneo, tenendo assero, asserendo amo. Ep. I, 14. 40 ) De concordia Qu. III, 6. «) De casu diaboli 21.
