Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

kérdéseit. Ebben a hitben gondolkozik a theológus; így kerülhet értelme Krisztus királyi hatalma alá. Ezzel szolgálja az egyház, sőt a világ életét is. Közelebbről Anselmus theológiai gondolkozásának igazi mivolta az az eljárás, hogy a keresztyén Hitvallás egyes vallástételeit, ágait külön-külön szemügyre veszi, elmélkedik róluk, keresi sajátos tartalmukat. Még pedig mindig úgy, hogy a többi vallástétellel való összefüggését deríti fel és abból világosítja meg a keresett kérdés értelmét. Bizonyítása nem egyéb, mint hogy átgondolja a Hitvallás rejtett törvényszerűségét, a kinyilatkoztatás alapját és arra törekszik, hogy mélyebben megismerje hite tartalmát. Gyakorlatilag egy-egy vallástételt még nem ismertnek vesz és ennek a keresett, feladatul kitűzött tételnek szükségszerűségét a többi vallástételből, mint előzményből magyarázza. Ezt láttuk a Cur Deus homo-ban is, ahol kérdésessé teszi Isten emberré levését. Feleletében azzal igazolja értelmes módon, miért kellett Istennek emberré lennie, hogy következtetéseinek kiindulása: az ember engedelmességre kötelezettsége és bűne, mint végtelen tartozás Istennel szemben, Isten szigorú ítélete és szoros igazsága, Isten szentségének meg nem alkuvó ellentéte a bűnnel, ugyanakkor Isten jósága, amely ígéretet ad és nem áll el üdvösséges tervétől, nem ejti el a bűn pártütése miatt sem, az önmegváltás képtelensége az ember részéről, végül a teremtés hit és ezzel Isten fölsége, amely megköveteli és egyben lehetővé is teszi azt az elégtételt, amely szabadulást szerez az embernek. » Anselmus theológiai gondolkodásának tisztázásánál azonban még egy lépéssel tovább kell mennünk. Nemcsak a kiindulás határozza meg valamely gondolkodás theológiai jellegét, hanem atárgyais. Minden gondolkodás tárgy-megszabta gondolkodás. Itt azonban titokról, megközelíthetetlen és hozzáférhetetlen „tárgyról" van szó. „Valóban, Uram, megközelíthetetlen fényességben lakozol. Senki sem tud behatolni ebbe és meglátni téged. Azért nem láthatom ezt a fényességet, mert túlságosan vakító számomra. Értelmem nem ér fel hozzá. Túlságosan ragyog, lelki szememmel fel nem foghatom. Még felé fordulni sem bírok sokáig. Elvakulok tündöklésétől, mérhetetlen-