Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

t nek, amikor egyre jobban megvilágosodik a hivő előtt Isten rej­tett akarata, az üdvösség magyarázata és egyedüli alapja. A theológia munkájának eredményeképpen egyre tiszább lesz a képe a kinyilatkoztatásról, egyre hűségesebben tudja meg­ragadni az ige ellentmondó és megütköztető üzenetét. E közben felel Boso aggályaira és igazolja az igehirdetés üzenetét. Meg­tanít arra, hogy igazságként elismerjük és elgondoljuk a Hit­vallást. Ez az engedelmes, a Hitvallást nyomon követő gondol­kozás tapasztalhatja meg, hogy az igazság maga bizonyítja meg magát. Ekkor ér célba a hivő gondolkozás. Ez az esemény nem tőlünk függ, nem rendelkezhetünk vele, mégis reménységgel várhatjuk és számolhatunk vele. Anselmus munkáját, Gaunilo, mar-moutiers-i bencés szerzetes, bizonyításnak (probatio) nevezi. Válaszában, azután pl. a Cur Deus homo-ban, Anselmus is használja a „bizonyítás" kifejezést, abban a meggyőződésben, hogy bizonyító eljárása, érvelése lényegileg külön­bözik minden más Isten-bizonyítéktól. 30 ) Világosan látja ezt Victor is, amikor megállapítja, hogy: „ilyen okoskodá­sok valóságos iskolapéldáinak egész sorozata található főként a Monologion és a Cur Deus homo gondolatmenetében, amelyek stringens bizonyító erejüket természetesen sokszor csak az Anselmus filozófiai és theológiai előfeltételei mellett tartják meg". 37 ) Most ütközik ki élesen a hivő, a keresztyén gondolkozás ellentéte minden más, pusztán filozófiai vagy vallásos filozófiai gondolkozással szemben. Merőben különböző feltételből indul ki mindegyik. Jóllehet a tapasztalati megismerés (a pozi­36) Kevesen tapintottak rá olyan biztonsággal a kérdés mivoltára, mint éppen Kierkegaard: „Különben sajátságos ez a — bizonyítás. Anselmus azt mondja: Isten létét akarom bizonyítani. E végből az Istenhez imádkozom, hogy erősítsen meg és segítsen — de hiszen kell-e ennél jobb bizonysága Isten létének, hiszen olyan bizonyos Ő, hogy segítsége kell ahhoz, hogy bizonyítani tudjuk; ha Isten segítsége nélkül tudnánk létét bizonyítani, akkor az szinte kevésbbé tenné bizonyossá, hogy Ő van..." Ruttenbeck, Walter: Sörén Kierkegaard, 1930. 143. 1. Idézet Barth Károly Anselmus könyvéből. 36. 1. s?) Victor i. m. 26. 1. Ezeket a theológiai előfeltételeket vizsgáló­dásán kívül hagyja és ezért ír „az auktoritás kikapcsolásáról" és „a tiszta racionalizmusról Anselmusnál". Pusztán filozófiai vizsgálat nem is értheti meg Anselmus szándékát és nem is juthat túl ezen a félreértésen.

Next

/
Thumbnails
Contents