Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

Isten bölcseségét, és gondolkozása egyre jobban, hozzáformálódjék Isten akaratához. A hivő megismerését azonban még közelebbről is meg kell határoznunk, hogy Anselmus felfogása teljesen szemünk előtt álljon. Emlékezzünk csak vissza a Cur Deus homo első kérdé­seire: „mi a szükségessége és oka annak, hogy a mindenható Isten az emberi természet alacsonyságát és erőtlenségét vette magára, hogy újjáteremthesse?" 3-) Itt és számos helyen együtt fordul elő a „ratio" és a „necessitas", a „szükségesség"P) Ezzel a kifejezéssel a canterbury-i érsek még egyszer, de most na­gyobb nyomatékkal hirdeti, hogy a kinyilatkoztatás eseményei és egymásutánjuk semmiképpen nem véletlenek. Ez a történet nem „történetesen" esett, hanem Isten végzéséből és akaratá­ból és ezért szükségképpen. Ami és ahogyan történt, annak így kellett lennie; még csak gondolatban sem lehetett volna más­ként. A kinyilatkoztatás rendje Isten rendeléséből van. Isten bölcsesége tervezte, ezért van értelme; és Isten felséges akarata vitte véghez, ezért követke­zett be szükségszerűen. A theológus munkája azzal kez­dődik, hogy hittel meghajlik a kinyilatkoztatás előtt és elfo­gadja. Bizalommal elismeri, hogy Isten akarta mindazt, ami üd­vösségünkért lett; a megvalósítás módját pedig bölcsesége okolja meg. Hitünk Isten kinyilatkoztatásán alapszik. Ezért valójában, amikor annak értelmét és szükségességét keressük, hitünk alapját ismerjük meg. A legegyszerűbb hivő is bizonyos e felől. A theo­lógiának, mint hivő gondolkozásnak azonban az a feladata, hogy mélyebben megértse az üdvösség történetének értelmét, engedje, hogy a kinyilatkoztatás rendje rendezze gondolatait. 32) CDh. I, 1. Sch. 6, 8. 33 ) A szükségesség, vagy másképpen szükségszerűség, szükségkép­peniség a formája szerint némileg emlékeztet az új-plátói meggyőző­désre. E szerint az ideák szükségképpen határozzák meg a történet fo­lyását. Tartalmilag azonban merőben más világban él Anselmus. Az ószövetségi ígéretek és jövendőmondások szükségképpen megszabják újszövetségi beteljesedésüket. necessitas et ratio I, 10. Sch. 17, 25. I, 1. Sch. 5, 14. és 6, 8., stb. monstratur ex necessitate omnia quae de Christo credimus, ]ieri oportere. Praef. Sch. 1, 21. Probes Deum fieri hominem ex necessitate II, 22. Sch. 65, 26. A fejtegetésekben pedig ugyancsak gya­kori a necesse est.

Next

/
Thumbnails
Contents