Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

* okára: „isten végső irgalmasságára'*, amely egészen „más",

91

) mint a mindent elnéző, mindent megbocsátó, lagymatag jóság, amiről ellenfelei nem győznek eleget beszélni.

92

) Csodálatos szeretetéből száll alá hozzánk Isten és veszi 'magára emberi természetünket. „Helyénvaló az, hogy az ember bűnéért ember adjon elégtételt; az is szükséges, hogy vagy maga a vétkes adjon elégtételt, vagy valaki nemzetségéből. Embernek kell tehát megfizetnie, máskülönben sem Ádám, sem nemzetsége nem ad önmagáért elégtételt. Ádámtól és Évától áradt el a bűn minden emberre, ezért senki más, csak ő maguk, vagy aki tőlük származik, tartozik a bűn miatt elégtétellel. Mivel pedig ők már nem tehetik meg, szükségképpeni, hogy egy ivadékuk cselekedje meg".

93

) Ezért kellett Istennek valóságos, közönséges emberi életet magára venni, hogy Ádám ivadéka legyen és az emberiség tartozását megfizethesse. A helyettesnek olyannak kell lenni, mint amilyen az, aki helyett cselekszik. Csak „az ember képében*' tudja Isten felemelni és újjáteremteni a bukott emberi nemet, eredeti méltóságára és rendeltetésére, árra, hogy önként, magától szolgálja Istent. Ezt az emberi természetet szűz Máriától vette fel Isten, személyes egységbe önmagával. Hogyan születhetett azonban bűn nélkül az Istenember, amikor édesanyja is a bűnösök közé tartozik és megváltásra szorul? Ügy, hogy már Krisztus megszületése előtt, annak elkövetkező halálába vetett hite megtisztította Máriát minden bűntől. Ettől a hitben megtisztított szűztől vette Isten az emberi életet.

94

) 91

) ultima misericordia, alia misericordia. I, 24. Sch. 37, 1. és 12. 92

) Istennek „ilyen jóságát", a bibliai szeretet torzképét, gúnyolja Voltaire és Heine: dieu pardonnera, c'est son métier, Isten majd megbocsát, hisz' ez a mestersége. 93) II, 8. Sch. 43, 22. 94) Figyelmet érdemel, hogy Anselmus mariológiájában milyen kevés nyoma van a későbbi ferences Mária-kegyességnek. Anselmusnak szoktak tulajdonítani több Mária-himnuszt meg elmélkedést és ezek alapján őt teszik meg a Mária-dogmák alapvetőjének. Holott Anselmus azt vallja: nunc videmus, quia mater eins per eius mortem futuram munda fűit... II, 16. Sch. 55, 25. Ennek alapján kell megítélnünk ú. n. Máriaírásainak hitelességét. így vélekedik a neves skolasztika-kutató, Landgraf A. is a Katholisches Kirchenlexikon-ban. Luther Magnificatjára emlékeztet Anselmus Mária-felfogása.