Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
Kincs más hátra, mint hogy egyedül Krisztus szerezhet elégtételt. 82 ) A legfontosabb tanítást, azt, hogy Istennel csak a Jézus Krisztus által találunk kiengesztelődést, mert csak ő adhat elégtételt a bűnért, a Cur Deus homo első könyve tartalmazza ebben a két gondolatsorban. Az a döntő, hogyha van egyáltalában szabadulás, márpedig az ígéret alapján kétségtelenül van, akkor csak Krisztustól várhatjuk. Szükségkép van így. 84 ) „Senki sem kételkedhetik abban, amit az igazság alapján szűkségszerű érvekkel levezettünk, mégha nem tudja is meggyarázni, hogy miként van". A Cur Deus homo fő üzenete tehát az, hogy a szükséges váltságunk Krisztusban található. Boso elfogadja ezt az üzenetet és helytállónak ismeri el az eddigi következtetések eredményét. Röviden summázza is és felveti a következő kérdést. Ez, a theológiailag már csupán másodrendű kérdés így hangzik: mi módon szerezte Krisztus a váltságot? — „Értelmesen rávezettél, hogy meglássam, bűne miatt mivel tartozik Istennek a bűnös ember. Tartozását azonban megfizetni nem tudja. Ha pedig meg nem fizeti, nem üdvözülhet. — Szeretném, ha ugyanígy rávezetnél arra is, hogy belássam: értelmesen és szükségszerűen kellett megtörténnie, amit Krisztusról hitvallásunkban hiszünk. A kérdés tehát az, hogy hogyan eszközölte Krisztus az ember üdvösségét? Azután Isten irgalmassága mimódon szabadíthatta meg az embert, amikor nem bocsáthatott meg neki mindaddig, amíg bűne adósságát le nem rótta". 84 ) 82) Ennek a végső következtetésnek két előzményét már előbb letárgyalta. Az 5. fejezetben kimutatta, hogy másvalaki nem válthatja meg az embert. Azt is kimutatta a 16.—18. fejezetben, hogy az ígéret kizárja azt, hogy senki se üdvözüljön. Az ember nem válthatja meg magát, mutatta ki az imént, tehát szükségképpen következik a zárótétele. 83) I, 25. Sch. 88, 9. quod enim necessaria ratione veraciter esse colligitur, id in nullám deduci debet dubitationem, etiam si ratio, quomodo sit, non percipitur. ib. 38, 20. 84) non ad hoc veni, ut auferas mihi fidei dubitationem, sed ut ostendas mihi certitudinis meae rationem. Quapropter, sicut me rationabiliter deduxisti ad hoc, ut videam... ita me volo perducas illuc, ut rationabili necessitate intelligam esse oportere omnia illa, quae nobis fides catholica de Christo eredére praecipit, si salvari volumus... I, 25. Sch. 38, 23.
