Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
meg az igazzal és akkor a bűnös kívül állna a törvényen és szabadabb lenne, mint az igaz; sőt, a törvény fölébe kerekedne és Istennel lenne egyenlő. Ez pedig tűrhetetlen. Megbotránkoztató, mégis való igazság, hogy jóllehet Isten szereti az embert, nem adhat neki addig bűnbocsánatot, amíg nem rendezi adósságát. Mivel Isten ígérete kizárja az elsöprő büntetést, hogy az ember újra közösséget nyerhessen Istennel, nincs más hátra, mint az elégtétel. A bűn miatt történnie kell valaminek. Isten nem bocsáthat meg egyszerűen, mert valóságos torlasz zárja el az utat Isten és ember között: a bűn tartozása és Isten haragja. Elégtételre van ezért szükség, amelynek meghozása lerontja a torlaszt, elhárítja az akadályt Isten és ember között. E nélkül az esemény nélkül nincs üdvösség. Amennyire „rászorul az ember bűnei bocsánatára, hogy az üdvösséget elnyerje", annyira bizonyos az is, hogy „elégtétel nélkül, tartozásának önkéntes lerovása nélkül nem hagyhatja Isten büntetlenül a bűnt, a bűnöst sem engedheti üdvösségre". 54 ) „Ez az elégtétel, amellyel a bűnös Istennek tartozik, az, hogy megadja , neki a megtagadott dicsőséget"* 5 ) Csak ez a „fizetés" „tisztítja meg" a bűn szennyétől az embert és teszi alkalmassá, hogy bejuthasson az üdvözültek gyülekezetébe. 56 ) „Előttünk bizonyos, hogy az ember üdvösségre teremtetett. Ebben az életben azonban nem érheti el, sőt egyáltalán nem érheti el bűneinek bocsánata nélkül, mert senki sincsen, aki bűn nélkül tudna élni ez életben. Ezért van szükség az üdvösséghez bűnbocsánatra". 57 ) „Az üdvösséget csak annak adhatja Isten, aki-, nek bűneit teljesen megbocsátotta; bocsánatot pedig csak az nyer, aki bűnéért való tartozását lerótta." 5 *) „Bűnért való elégtétel nélkül tehát ember nem üdvözülhet". 59 ) 5i) I, ín. Sch. 18, 6; I, 19. Sch. 31, 2. 55) sic ergo debet omnis, qui peccat, honorem deo, quem rapuit, solvere; et haec est satisfactio, quam omnis peccator deo debet facere. I, 11. Sch. 18, 35. 56) I, 19. Sch. 30, 37. 57 ) I, 10. Sch. 18, 1. Qui ergo non solvit deo, quod debet, non poterit esse beatus. I, 24. Sch. 36, 22. 58) i, 23. Sch. 37, 13. 59) homo non potest salvari sine peccati satisf actione. I, 19. Sch. 30, 2. Hasonlóan I, 21. Sch. 34, 7.; I, 23. Sch. 35, 10.; .1, 24. Sch. 36, 19. és 37, 7.
