Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

rendjét", hogy „Űr-volta mindig nyilvánvaló legyen, akárhogy lázadozik is ellene az ember". Meg kell bizonyítania, hogy minden neki van alávetve".

4S

) Isten akarata, szabadsága, jóságossága mind-mind a felséges élő Isten dicsőségének megnyilatkozása. **) A bűn miatt tehát valaminek történnie kell. „Lehetetlenség, hogy Isten csorbítani hagyja dicsőségét: vagy magától megfizeti a bűnös, amivel tartozik vagy akarata ellenére megveszi rajta Isten". 45

) Akár így, akár úgy, akár önkéntes meghódolásban, akár büntetés végrehajtásában, de Isten uralmának minden esetre érvényesülnie kell. Erről nem mondhat le a dicsőséges Isten. „Szükséges tehát, hogy vagy megadja az ember az elrabolt dicsőséget vagy büntetés sújtsa."

46

) A bűn által előidézett helyzetben nincs más választás: „elégtétel vagy büntetés" (satisf

actio aut poena).

47

) Elégtétel vagy büntetés: ez a vagylagos tétel Anselmus érvelésének sarkpontja. Ha büntetéssel sújtaná Isten a bűnöst, ezzel kizárná az üdvösségből. De éppen ezt akarja Isten szeretete elkerülni. Mérhetetlen könyörületességében ugyanis ígéretet adott az embereknek, hogy a mennyei város (civitas superna) tagjaivá hívja el őket. Velük akarja kipótolni a bukott angyalok számát. Ezzel érkeztünk el Anselmus következtetésének legjelentősebb előzményéhez. Istennek ígérete ez, amelyet nem tud a bűn hatalma sem meghiúsítani. Ez zárja ki a kettős lehetőség közül a büntetést, a kárhozatra 43) I, 15. Sch. 21, 29. (I, 13. Sch. 20, 31.), I, 15. Sch. 22, 21. I, 14. Sch. 21, 14. és ib. 21. 25. ' . 44) Verum est, quod dicis de libertate et voluntate et benignitate illius; sed sic eas debemus rationabiliter intelligere, ut dignitati eius non videamur repugnare. I, 12. Sch. 19, 36. 43) I, 14. Sch. 21, 10. 46) Necesse est ergo, ut aut ablatus honor solvátur aut poena sequatur. I, 13. Sch. 21, 1. 47) Anselmus eljárására jellemző, hogy még ez a főtétele sem. merevedik rögzített formulává, hanem a legkülönfélébb fordulatokat ölti magára. X, 15. Sch. 22, 24. culpa vindicta aut indulgentia. 11, 9. Sch. 45, 28. reddere, recompensari aut punire. I., 23. Sch. 36, 26. stb.