Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
ház hitvallásai és dogmái révén uralkodó helyet kapnak Anselmus theológiajában és így, ezeken keresztül mégis a Szentírás határozza meg gondolkodását és bizonyságtevését — néha még tárgyszerűbb módon, mint sok modern theológusnál, akik abban a hiszemben voltak, hogy az egész Biblia szellemének megfelelően dolgoznak, holott valójában a korszellem eltakarta előlük a Biblia igazi értelmét és üzenetének igazi jelentőségét. Anselmus váltságról szóló tanítását írásszerűnek kell mondanunk, mert főbb mozzanataiban lényegbevágó bibliai igazságokat tolmácsol. Mondanivalója összhangban van a Biblia központi üzenetével. Az újplátói hagyomány és a jogi rend szelleme itt-ott bénítóan hat ugyan reá, de munkásságára mégis, ennek ellenére, az ige nyomja rá bélyegét. Anselmus jelentősége éppen az, hogy az augustinusi kegyelem-tanítást Krisztus elégtételével alapozza meg és Krisztus halálával hozzaszükségszerű összefüggésbe. Ezzel előkészíti a kegyelemről szóló tanítás ígeszerübb kidolgozását és elmélyítését. Isten ingyen való kegyelme azért olyan drága, mert Isten olyan nagy árat fizetett érte. A bűnbocsánat nagysága és csodája lesz naggyá szemünkben, amikor Anselmus ujjmutatását követve észbe vesszük, hogy Istennek milyen sokba került a bűnbocsánat megszerzése. A kiengesztelődésről szóló üzenet komolyan vétele vetette meg az alapot a reformáció számára, hogy igazán és elevenen hirdethesse a hit által való megigazítás vigasztalását és örömhírét. E nélkül az alap nélkül okvetlenül eltorzul és elferdül a merő kegyelemből, egyedül hit által való megigazítás tanítása. A reformáció ügyének tisztázásánál tehát nem nélkülözhetjük Anselmus tanítását sem. Ugyanakkor e tanítás maradandó és minden időre szóló becse mellett meg kell látnunk azt is, hogy nem tolmácsolja csorbítatlanul az Újszövetség híradását. A katolikus theológia sokallja az ige üzenetének merész megszólaltatását. Janssens Lőrinc szerint tompítani és enyhíteni kell a canterbury-i érsek felfogását, különösen Isten haragjáról és a belőle folyó szükségképpeniségről. 274 ) Ellenben 274 ) „Végül ez a munka, a Cur Deus homo, néhány tételének mérsékletével, o legszebbek közé tartozik, amelyeket valaha is lángelme
