Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

jük ki Anselmus tanításának szerkezetét és vázát: ezáltal á döntő esemény által Isten magatartása is megváltozik. Azonban nem valamilyen emberi áldozat vagy teljesítmény miatt. Ilyenről az evangélium mit sem tud. Egyesegyedül Istennek cselekvése következtében történik ez a változás. Isten maga szerez engesztelést és ezáltal engesztelődik ki. Senki sem lenne képes a haragvó Istent megengesztelni. Ez egyedül Istennek műve, az ő kegyelmének csodája. Isten titka az a tény, hogy a kereszt eseményében kiengesztelődik. Itt is, akárcsak a kinyilatkoztatásban csak egy a cselekvő: maga az élő Isten, ö a kezdeményező és a végrehajtó. Kizárólag az ő szeretete cselekszik, minden emberi közreműködés és hozzájárulás nélkül. Ugyanakkor azonban ez a megváltó munkája őreá is, saját magára is visszahat: kiengesztelődik. Aulén Gusztáv, aki szinte úttörő a különböző tanítások mozgató főgondolatainak és szerkezetüknek vizsgálatában, úgy látta, hogy a canterbury-i érseknél az újszövetségi-egyházi bizonyságtételt megtöri a jogi szellem érvényesülése. Isten cselekvését keresztezi az elégtétel, mint az ember részéről és az emberiség nevében hozott áldozat. Ez a megítélése azonban kiigazításra szorul. Egyrészt canterbury-i Anselmus Athanasius nyomdokain halad, az ókori egyház evangéliumi bizonyságtevését szólaltatja meg, másrészt a jogi rend nála csak gátló és akadályozó, de nem meghatározó és alakító tényező. Figyelmet érdemel a Cur Deus homo tanítása szerkezetének megítélésében Heim Károly és Althaus Pál vitája. Ebben bontakoznak ki előttünk a végső összefüggések. Jóllehet Althaus komolyan veszi az ördög valóságát, a kiengesztelődés eseményében mégsem tulajdonít neki döntő szerepet. Csupán Isten haragjának és szeretetének feszültségéről beszél, amely azután a váltságban oldódik fel. A kiengesztelődés e szerint csaknem egy istenségen-belüli folyamatnak tetszhet. Valamelyest emlékeztet ez a felfogás az anselmusi Isten-kép feszültségére és az elégtételben való kiegyenlítődésére (compensatio). Ennek a szemléletnek azonban Heim szerint megvan az a veszedelme, hogy elvész a váltság csoda jellege, igazi történetisége és szinte olyan gondolati, eszmei mozgalommá lesz a kiengesztelődés, amelyben a bűn is csak egy mozzanat, mégpedig átmeneti jellegű. A legnagyobb, legsarkalatosabb ellentétek is egy magasabb