Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
egységben jutnak összhangra. Ä hegeli szellemű theológusoknak kísértését elkerüli ugyan Althaus, de amikor ilyen egyrétűen rajzolja meg a váltságot, nem az Újszövetség üzenetét érvényesíti, amely mindig kettősnek látja hitben a valóságot. Isten az ördöggel, a sötétség hatalmasságaival küzd. Amikor a Biblia a bűnről beszél, ugyanakkor a bűnnek a forrására, az ördögre is rámutat. Ezzel a mozzanattal ki kell egészítenünk a kiengesztelődésről szóló tanítást, hogy az üdvösség eseményeinek tényeit igazi mivoltukban ragadhassuk meg. 263 ) Heim megfigyelése elmélyíti Aulén csoportosítását is. A megváltásról alkotott ember-központú (humanisztikus), erkölcsi érdeklődésű modern felfogással szemben áll mind Anselmusnak és a latin egyháznak tanítása, mind pedig a görög egyháznak Krisztus harcáról és győzelméről való eleven, mozgalmas bizonyságtevése. A két utóbbi között is van különbség, azonban Aulén túloz, amikor Anselmust jogi színezetűnek tartja az ókori egyház Isten-központú és hitbeli jellegével szemben. E helyett helytállóbb és találóbb, ha az angol prímás tanítását egyvonalúnak mondjuk: Isten elsősorban önmagával áll szemben. Ezt a tényt vette észre néhány modern theológus, bár erősen torzítva adta elő és túlzó következtetéseket vont le belőle. Azért vetik el Anselmust, mert szerintük nála a váltság eseménye szinte „színjátszás, amelyet Isten játszik önmagával". 264 ) Goromba félreértése ez a Cur Deus homo-nak, de mégis rámutat a hiányra, a feszültséggel teljes, kettős valóságon alapuló szemlélet nélkülözhetetlen voltára. Ennek a mélyenszántó fölismerésnek feldolgozása teszi azután Luthernek Krisztus váltságáról szóló igehirdetését páratlan erejűvé. A reformátori theológia azzal közelíti meg az Újszövetség gazdag híradását, hogy az anselmusi örökséget szervesen összekapcsolja a még régebbi hagyománnyal. Krisztus áldozatával megfizette adósságunkat és egyúttal győzelmet aratott az ördög fölött. Anselmus tanításának van tehát némi gyöngéje. Ennek ellenére nemcsak a maga korában korszakalkotó, hanem ma is komoly meggondolásra számot tartó, mert Isten igéjének elévül263) Heim Károly: Die Haupttypen der Versöhnungslehre, Z. Th. K. 1938. 304. 1. Althaus Pál: Das Kreuz Christi, kétféle átdolgozásban, továbbá: Das Kreuz und der Böse. Z. f. syst. Th. XV, 2. 2€4) Fulliquet G.: Précis d'historie des dogmes, 114. 1.
