Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
dése és halála által megy végbe a kiengesztelődés eseménye. Isten szeretete nem eszme, hanem az élő Isten szívének indulata, amely csak Jézus Krisztus emberi életének fáradozásában, munkájában, vesződségében, verítékezésében és áldozatában mutatkozik és jelenik meg, mint nekünk szóló és minket kereső szeretet. Ez a jelentése Anselmus szemében Krisztus embervoltának. Azt hirdeti, hogy „mennyi munkába került Istennek megváltásunk". 248 ) Az élő Isten szeretete csak az emberré léteiben virrad fel számunkra, hogy azután a keresztfa áldozatában sugározzék reánk. Krisztus ember-volta Isten szeretetének a titka. Ez tükröződik a 12. elmélkedés megragadó szavaiban: „Valóban nem tudom, — mivel nem joghatom jel teljesen — honnan van az, hogy sokkalta édesebb vagy te emberként (in eo quod caro es), a téged szeretőnek a szwében, mint Igeként: édesebb vagy alacsony Ságodban, mint jölségedben. Mert alacsonyságod adja és növeli egyre jobban ujjongásomat, bizakodásomat, vígasztalásomat, szeretetemet és vágyakozásomat". Azt jelenti tehát Anselmus számára ez a bizonyságtevés, hogy egyedül Isten segíthet az elveszett emberen és egyedül Jézus Krisztusban jött hozzánk és lett a mienk ez a segítség, vagy tulajdon szavaival: „szükségképpeni az, hogy az Isten-ember vigye ezt véghez". 249 ) Anselmus szándéka és Krisztus emberségéről szóló tanításának tartalma az eddigiekből világosan áll előttünk. Azonban a jogi rend szellemét lehellő fogalmak más tartalmat is hoznak magukkal. Az elégtétel emberi teljesítményre mutat. Ahol nem veszik figyelembe, hogy Anselmus gyökeresen megváltoztatta az elégtétel fogalmának jelentését, — amint az előbbi szakaszban kimutattuk — ott Krisztus ember-voltának is merőben eltérő értelmet és jelentőséget tulajdonítanak. A modern theológusok saját felfogásukból kiindulva, úgy vélekedtek, hogy Anselmus Krisztusról, mint az emberiség „képviselőjéről" és az új emberiség „fejéről" beszél. Ennek van némi alapja később a „skolasztika fejedelmének", Tamásnak rendszerében, jle nem a „skolasztika atyjánál". Még Aulén is úgy látja tévesen, hogy Krisztus emberként (qua homo) hajtja végre a váltság munkáját és ez a nézet keresztezi az evangélium üzenetét a 248) CDh. I, 6. Sch. 9, 13; 33; I, 8. Sch. 12, 13; I, 22. Sch. 34, 12. stb. 24S) ib. II, 6. Sch. 42, 18.
