Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
Jézus és az isteni íge között csak erkölcsi viszony, az akarat összhangja állana fenn. Megfoghatatlan az azonosításuk és a teljes egységük. A történeti Jézus akarata magának az élő Istennek akarata. Ezért kap olyan döntő szerepet az Isten-ember személyének egysége éppen a chalkedoni hitvallás alapján a Cur Deus homo II, 7-ben. Legszemléletesebb Jézusnak és az élő Istennek egysége, hitbeli azonosítása akkor, amikor Athanasius nyomdokain Anselmus is úgy imádkozik Jézushoz, mint a Seregek Urához. 237 ) A testbeszállás és emberré levés titkában nyilatkozhatik meg kizárólagosan, hogy kicsoda Jézus Krisztus, a kinyilatkoztató és a kiengesztelő. Athanasiusnál meg Anselmusnál Isten megtestesülésének komolyan vevése a hitnek a győzelme volt az újplátói szellem fölött, amely Origenes, sőt Augustinus révén is beáradt az egyház gondolkodásába. Isten változhatatlansága számukra is szilárd alapelv, mégis a Biblia híradása alapján világosan tanítják, hogy Isten közöttünk van (Immanuel!), mert Jézus Krisztusban eljött és szól hozzánk. A bec-i mester és apát azzal a fordulattal próbálja meg kifejezni ezt a titkot, hogy „nem az isteni lét megalázódását jelezzük vele, hanem az emberi természet felmagasztaltatását hisszük benne". 238 ) A nagy bencés tanítónak Krisztusról szóló tanítását csak ebből a forrásból, Isten kegyelmes alászállásának hitéből érthetjük meg: „Istennek Fia és a felvett ember egy személy, úgyhogy egyazonos benne Isten és ember, Isten Fia és a Szűz fia." 239 ) Canterbury-i Anselmus Krisztus váltságszerző művével kapcsolatban mindenekelőtt istenségét, az Isten-ember isteni természetét világítja meg. A modern theológusok ebben is az egyház dogmáinak merev, gondolkodás nélküli érvényesítését látták, ami idegenszerűvé teszi előttük tanítását. Szerintük nála Krisztus istensége csak azért olyan fontos igazság, hogy emberi természete, tehát az ember által véghezvitt teljesítménynek, az elégtételnek, végtelenül nagy értéket kölcsönözzön. Azért értették félre az angol prímást, mert az emberré levés és a kereszt237) Medit. IX. 1. 217. jegyzet. Athanasius contra A r i a n o s orationes quatuor II, 23. 238) CDh. I, 8. Sch. 12, 21. 239) filium Dei et assumptum hominem unam esse personam, ut idem. sit Deus et homo, Filius Dei et Filius virginis II, 16. Sch. 52, 32.