Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

Jézus és az isteni íge között csak erkölcsi viszony, az akarat összhangja állana fenn. Megfoghatatlan az azonosításuk és a tel­jes egységük. A történeti Jézus akarata magának az élő Isten­nek akarata. Ezért kap olyan döntő szerepet az Isten-ember sze­mélyének egysége éppen a chalkedoni hitvallás alapján a Cur Deus homo II, 7-ben. Legszemléletesebb Jézusnak és az élő Istennek egysége, hitbeli azonosítása akkor, amikor Athanasius nyomdokain Anselmus is úgy imádkozik Jézushoz, mint a Sere­gek Urához. 237 ) A testbeszállás és emberré levés titkában nyilat­kozhatik meg kizárólagosan, hogy kicsoda Jézus Krisztus, a ki­nyilatkoztató és a kiengesztelő. Athanasiusnál meg Anselmusnál Isten megtestesülésének komolyan vevése a hitnek a győzelme volt az újplátói szellem fölött, amely Origenes, sőt Augustinus révén is be­áradt az egyház gondolkodásába. Isten változhatatlansága szá­mukra is szilárd alapelv, mégis a Biblia híradása alapján vilá­gosan tanítják, hogy Isten közöttünk van (Immanuel!), mert Jézus Krisztusban eljött és szól hozzánk. A bec-i mester és apát azzal a fordulattal próbálja meg kifejezni ezt a titkot, hogy „nem az isteni lét megalázódását jelezzük vele, hanem az em­beri természet felmagasztaltatását hisszük benne". 238 ) A nagy bencés tanítónak Krisztusról szóló tanítását csak ebből a forrásból, Isten kegyelmes alászállásának hité­ből érthetjük meg: „Istennek Fia és a felvett ember egy személy, úgyhogy egyazonos benne Isten és ember, Isten Fia és a Szűz fia." 239 ) Canterbury-i Anselmus Krisztus váltságszerző művével kapcsolatban mindenekelőtt istenségét, az Isten-ember isteni természetét világítja meg. A modern theológusok ebben is az egyház dogmáinak merev, gondolkodás nélküli érvényesítését látták, ami idegenszerűvé teszi előttük tanítását. Szerintük nála Krisztus istensége csak azért olyan fontos igazság, hogy emberi természete, tehát az ember által véghezvitt teljesítménynek, az elégtételnek, végtelenül nagy értéket kölcsönözzön. Azért értet­ték félre az angol prímást, mert az emberré levés és a kereszt­237) Medit. IX. 1. 217. jegyzet. Athanasius contra A r i a n o s orationes quatuor II, 23. 238) CDh. I, 8. Sch. 12, 21. 239) filium Dei et assumptum hominem unam esse personam, ut idem. sit Deus et homo, Filius Dei et Filius virginis II, 16. Sch. 52, 32.

Next

/
Thumbnails
Contents