Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
hódítsa ezeket a fogalmakat az evangéliumi gondolkodás számára és a korabeli vallásosság szellemét Krisztus uralma alá hajtsa, de ez a törekvése nem járt teljes sikerrel. A kegyelemről való bizonyságtevésében ezek a fogalmak félreérthető, idegen elemek maradtak, kitéve annak, hogy az anselmusi összefüggésükből kiragadva, újra a szokványos értelemben veszik őket. Nyitott rések ezek Anselmus tanításában, amelyeken keresztül kevésbbé ígeszerű theológusoknál könnyűszerrel becsúszhatott a Biblia világától idegen vallásosság. Ennek a megfékezett, de mégis érvényesülő jogi szellemnek hatása jelentkezik abban, hogy a kiengesztelődés titkát és csodáját az elégtétel, az igazságosság igényének „kielégítése" (recompensatio), érthetővé és észszerűvé teszi. Az igazságosság és szeretet összhangja is veszít újszövetségi paradoxiájából, mert feszültségük belátható módon feloldódik. 223 ) Arra utal az „elégtétel": Istennek sokba került, hogy minket szeret. Drága a kegyelem. Nagy ára volt Isten számára, hogy ingyenvaló lehessen számunkra. Azonban a látszat mégis az, hogy Krisztus mint ember hajtja végre az elégtételt. Végeredményben megállapíthatjuk, hogy Anselmus komolyan vette a kinyilatkoztatás valóságát, de központi kifejezései kétértelműek, ki vannak szolgáltatva az átértelmezés és félreértés veszélyének. Harcolni harcol ugyan a jog rendje és az emberi teljesítmények ellen, de nem tudja teljesen győzelemre vinni harcát és egészen határozottan tisztázni az evangélium híradását. Ez a feladat Lutherre és munkatársaira vár, akik közvetlenül az ige hatalmába estek és így tudták feladatukat megoldani. Anselmus is látja Istennek minden értelmet felülmúló „végső könyörületességet", látja, hogy igazságossága észszerűen csak a kárhozatra vezet, és könyörületességének eseménnyé válása, megnyilatkozása ebben a helyzetben — csoda, de mindezt elfátyolozza, letompítja, elmosódottá teszi a jogi rendnek befolyása, ha még olyan csekély és megtörten érvényesülő is. A bűnbocsánat újszövetségi paradoxiájáról, meghökkentő újságáról, váratlan, meglepő ajándékáról, igazi csodavoltáról, új életet teremtő hatalmáról Luther tudott azután jgazán prédikálni utolérhetetlen erővel és a Lélektől lelkedzett egyszerű, szemléletes, szíveket megragadó és megmozgató módon. 228) quod pro omnibus omnium hominum debitis recompensari potest. CDh. II, 18. Sch. 61, 11; I, 12. Sch. 19, 16; I, 24. Sch. 36, 27. stb.
