Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
súlyozzák, hogy az ember teljesen alárendeltje Istennek és tőle függ teljesen, mindkét esetben az embernek is szánnak szerepet. Ö is döntő tényező az Istennel való közösség létrejöttében és fennállásában. Azért ellenkezik gyökeresen és sarkalatosán az evangélium a vallásos felfogással, mert az utóbbi megtagadja Isten szabadságát. A vallásos ember nézete az, hogy Isten föltételhez köti ajándékát; viszont jócselekedetei fejében az ember biztosan és joggal számíthat Isten áldására. Leggyakoribb az a tétel, hogy az ember kegyelemből, de mégis érdemei alapján nyeri el és szerzi meg az üdvösséget. A jog rendjére támaszkodó vallásosságnak az a jellemzője, hogy nemcsak az Isten ad az embernek, hanem az ember is Istennek, amiért viszonzást remélhet. Nemcsak az ember, hanem Isten is elfogadó. A do ut des, az adok, hogy adj! elv érvényesül itt. Isten csak akkor adja áldását és akkor jutalmaz, ha az ember előbb jóvá teszi mulasztásait és rendbe hozza számadását. 226 ) Anselmus látton-látja a kinyilatkoztatás csodáját. Milyen megragadó erővel ismerszik meg a 15. orációban: „Hozzád fordulok, drága, kegyes Uram, Jézus Krisztusom, aki a kegyelemnek és könyörületességnek forrása vagy, aki hatalmadat abban mutatod meg, hogy megtérítesz. Vallom, hogy istenséged hatalma teremtett a semmiből, aki egy Ür vagy az Atyával és a Szentlélekkel. Tudom azt is, hogy testbe szállásodnak köszönhetem újjáteremtésemet és megújulásomat, amidőn embervoltunkat személyedbe félvetted, az Atya és a Szentlélek közreműködésével." 221 ) Mindent, de mindent egyedül az élő Isten cselekszik a Krisztusban és a kinyilatkoztatás története a kegyelemnek és könyörületességnek kiáradása. Ez a bibliai hit gátat vet a jog rendjétől elválaszthatatlan észszerűsítésnek és erényeskedésnek. Mégis, amikor Anselmus a bűnbánati gyakorlat központi kifejezéseit alkalmazza Krisztus váltságművének megjelölésére, bizonyos mértékig szinte öntudatlanul, a jogi szellem hatása alá kerül. Az „elégtétel" és az „érdem", nem különben a „példa" fogalmakat új tartalommal igyekszik megtölteni, de nem tudja ezzel teljesen eltörölni és hatálytalanítani a közhasználat által reájuk ruházott szellemet, sem múltjuknak kiirthatatlan emlékét. Megkíséreli ugyan Anselmus, hogy meg226 ) A jogrendben a satisfacere deo azonos a promereri deum és placare dewm-mal. Loofs i. m, 274. 1. 1. jegyzet. 227) MSL. 158, 888. col.
