Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

Adolf szerint ez a két fogalom merőben különböző tartalmú, más és más irányba mutat mindegyikőjük és egymás melletti használata Anselmus gondolatmenetének zavarosságát mutatja. Ügy látják, hogy az elégtétel csak Istenre tartozik; az embe­rektől teljesen függetlenül történik. Szerencsés következetlen­ség volt, hogy amikor nem boldogult a canterbury-i érsek az elégtétel képzetével, bevezeti az érdem kifejezést is. Ennek azután mélyebb erkölcsi tartalmat is tulajdoníthatunk, mert jobban kiemeli a gyülekezettel való kapcsolatot és közvetle­nebbül összefügg a bűnbocsánattal. 219 ) Seeberg Reinhold ellen­kezőleg ítéli meg ezt a tényt. Úgy látja, hogy elégtétellel el­hárult az akadály, Isten új emberiséget teremthet kegyelmé­ből. Az elégtételnek szorosabb kapcsolata van az emberekkel. Érthetetlen szerinte, hogy mit keres itt az érdem. Isten részé­ről merőben önkényes valami, hogy elismeri és a hívőknek beszámítja. 220 ) Loofs Frigyes és nyomában Heinrichs azonban kimutatták, hogy a bűnbánati gyakorlatban kezdettől fogva szorosan összefügg ez a két fogalom. Csak a kötelességen-túli teljesítmény mehet elégtétel számba és ha már valakinek nem kell elégtételt adnia, akkor fölös jócselekedetei érdemévé lesz­nek. 221 ) Anselmus áttöri mind a két fogalomnál a szo­kásos képzeteket, amelyek szerint Istennek elégtételt adni egyértelmű azzal, hogy Istentől valamit kiérdemelünk és Istent kiengeszteljük. Merőben új tartalmat ad nekik: Isten cselek­vése mindkettő. A tartalom megváltozása azonban nem bon­totta fel a két kifejezés összetartozását. Joggal alkalmazhatta tehát együttesen a Cur Deus homo-ban. Anselmus Krisztus érdemén voltaképpen Isten kegyelmét érti. Ez Krisztus halálának gyümölcse és ez iga­zában a hivők közösségének szóló ajándék. Azonban az augus­tinusi érdem-képzet megakadályozza őt abban, hogy ezt félre­érthetetlenül kifejezze. A reformátorok tudtak csak tiszta hely­zetet teremteni, amikor Krisztus érdemét használták fel az emberi érdemek megtámadására. Ez a harc mindenkor és min­dig újra esedékes és ezért ebben az értelemben nyugodtan használhatjuk ma is a Krisztus érdeme kifejezést. Ahol azonban ettől a harctól függetlenül akarjuk megragadni a váltságnak 219) Ritschl i. m. I, 45—46. L 220) i. m . 224. 1. 221) i. m. 273. 1, Hasonlóan Nagy Béla i. m. 95. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents