Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
A Cur Deus homo elemzése kapcsán megvilágosodott előttünk az az összefüggés, amelyből helyesen értelmezhetjük Krisztus érdemét. Most csak egy-két szemponttal kell kiegészítenünk az ott mondottakat. Anselmus legtöbbször jutalomról beszél és ezzel az Újszövetség jutalom-gondolatához kapcsolódik. Azt jelenti ez, hogy Isten szemében nem közömbös az életünk és engedelmességünk, hanem kedves előtte. Nem ettől függ az üdvösségünk, mégis Istennek tetsző ez. Az érdemképzetét szeretné Anselmus új tartalommal megtölteni, bár az augustinusi örökség miatt nem sikerülhet neki teljesen. Amikor Krisztusra alkalmazza az érdem fogalmat, két dolgot hangsúlyoz. Az egyik, hogy Krisztus önként, szabad elhatározásából megy a halál elé és önfeláldozása Istennek tetsző. Isten elismeri és elfogadja áldozatát és ezáltal hajtja végre üdvözítő tervét. Isten ígérete nem üres ígéret, hanem beteljesedik. Mégpedig Krisztus halála által. A másik vonása az érdemnek azt emeli ki, hogy a kereszt nem volt hiábavaló, hanem valóban megtörtént rajta a kiengesztelődés és ez elhat minden emberre, az egész emberiségre. Isten szeretete célhoz ér és győzelmeskedik. Krisztus érdeme Isten cselekvésének az emberiség számára és javára való hatását hirdeti. A váltság eseményéhez kapcsolódik az anyaszentegyház, amelynek tagjai, a hivők részesednek Krisztus érdemében, halálának gyümölcsében, mindabban az ingyenvaló ajándékban, amit az Üdvözítő engesztelő munkája megszerzett. Világosan rámutat erre Hermann Rudolf is: ,.Ami a követelés és a kötelesség teljesítését meghaladja, az nem a lelkeket veszélyeztető meritum, hanem Isten teremtő cselekvésének része, amely egyedül képes az embert újjáteremteni." 218 ) Ez adja meg Krisztus érdemének végleges tartalmát. Általa helyreáll a mindenség rendjének megzavart összhangja; Isten újra felállítja uralmát. Ebben a nagy eseményben pedig az embernek semmi része sincsen, hanem ez egyedül és kizárólag magának az élő Istennek cselekvése. Több theológus fennakadt az elégtétel és az érdem együttes előfordulásán. Következetlenségnek és ellentmondásnak tartották, hogy a Cur Deus homo legnagyobb része a satisfactio körül forog és csak az utolsó szakaszban, a befejezés táján bukkan fel egyszerre a meritum. Ritschl Albert és Harnack 218) i. ra. 396. 1.
