Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
kel: pl. ítélet, bíró, büntetés, vád, elítélés, felmentés, megkegyelmezés, adósság és elengedés, azután törvény, Isten királysága, stb. Anselmus tehát az Újszövetség talaján áll, amikor a vétkes tartozás és annak lerovása köré csoportosítja a váltság üzenetének gazdag tartalmát. Azonban arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az Újszövetség a jogi életből vett képek mellett az istentiszteleti élet mozzanatait is felhasználja az üdvösség üzenetének szemléltetésére: áldozat, Krisztus vérének tisztító munkája, Isten Báránya, Krisztus meghalt érettünk, elveszi és eltörli a bűnöket, hordozza bűneinket, főpap, közbenjáró, esedezik értünk, stb. A Cur Deus homo-ban is, de még inkább a többi írásaiban, ezekről sem feledkezik meg Anselmus. Tudja, hogy mindezek elégtelen, gyarló emberi kifejezések, amelyek a kifejezhetetlen titkot próbálják körülírni. A képeknek micsoda sokasága próbálja meg felvillantani az Üdvözítőnek titkát a IX. meditációban: „Imádunk téged, Krisztus, Izrael királya, a föld királyainak fejedelme, pogányoknak világossága. Seregeknek Ura, a Mindenhatónak hatalmas ereje; imádunk téged, megváltásunk drágalátos ára, megbékéltető áldozatunk, amelynek illata csodálatos édességével arra birta a mennyekben lakozó Atyát, hogy rátekintsen az alázatosakra; aki egyedül engesztelted ki őt irányunkban; a te irgalmasságodat prédikáljuk, szereteted emlékét fennhangon hirdetjük.. ," 317 ) Hasonló hangok gyakran csendülnek fel Anselmus ajkán. A modern vallásosság megítélését tehát helytelennek kell tartanunk, de azt is meg kell látnunk, az elégtétel kifejezés nem nagyon alkalmas arra, hogy az írás üzenetének teljes gazdagságát kifejezze. Ki kell egészítenünk ezért az írás mélyebb megértése alapján. Anselmus a váltság művét „Krisztus elégtétele" mellett „Krisztus érdeme" kifejezéssel próbálja körülírni. Krisztus halála elégtétel Isten igazságossága számára. Ennek gyümölcse, következménye és hatása a bűnbocsánat megszerzése meg Isten szeretetének nyilvánvalóvá válása. Ezt foglalja össze a Krisztus érdeme. 217) MSL. 158, 749. 1. Krisztus véréről szól a második imádság. Cerne manus innoxias pio manantes sanguine et remitte piacatus scelera, quae patraverunt manus meae. Considera inerme latus crudeli perfossum cuspide et renova me sqcrosancto fonté Wo, quem inde fluxisse credo.
