Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

I. RÉSZ. A Cur Deus homo elemzése. Canterbury-i vagy születési helyéről aostai Anselmus hosszú élete (1033 körül született és 1109-ben halt meg), azóta, hogy előkelő nemesi rangját és vagyonát elveti és belép Szent Benedek rendjébe, szakadatlan munkában és harcban telt el. 1060-ban lesz az akkoriban híressé váló normandiai bec-i kolostor tagja, a messze földön ismert nevű és nagytekintélyű Lanfrancüs perjel tanítványa. Olyan odaadással szenteli magát Isten szolgálatára és a hit tudományának művelésére, hogy már három esztendő múlva mestere utóda és a kolostor perjele lesz. Buzgóságában szinte elégeti életét Isten dolgainak tanítása és a lelkek pásztorolása közben. Egyre nagyobb egyházi tisztségek méltósága és terhe hárul Anselmusra. 1078ban apát lesz. Sok kolostor életének és munkájának felügyeletét és irányítását bízták gondjára. 1093-ban Anglia prímásává, canterbury-i érsekké választják. Bőven kijut neki most már a szenvedésből és harcból is. VII. Gergely pápának megértő munkatársa. Arra törekszenek mindketten, hogy az egyház szabadságát a fejedelmek jogtalan túlkapásai és erőszakos zsarolásai ellen biztosítsák. Anselmus nevéhez fűződik az angol invesztitura-harc győzelmes megvívása. Közben kétszer is száműzik a súlyosan beteg aggastyánt, de semilyen csalódás, szenvedés, semilyen megfélemlítés sem tántoríthatta el Isten bátor és hűséges szolgáját az igazság hirdetésétől és képviseletétől. Messze kiterjedő, erősen szétágazó tanító, igehirdető, lelkipásztori és egyházkormányzó szolgálata mellett mégis van ideje, hogy iratainak egész sorával és leveleinek hatalmas tömegével is erősítse a lelkeket. Személyes példájának és szavának