Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

egyes tagját is! vájjon egyedül az igéből akarnak-e élni, vagy az ige mellett saját vallásos lelki-szellemi erőikből és élményeikből is? Anselmus tanításában mennyi igazságnak kellett lenni, hogy csak oly sok bősz ostrom és oly sok szenvedélyes támadás tudta egy kis időre félretolni. De rejtett gyengéjének is kellett lenni, amely ismételten támadási felületet kínált ellenfeleinek. A történeti vizsgálódás során azután olyan megfontolandó és figyelembeveendő összefüggésekre jöhetünk rá, amelyek nemcsak keresztyén gondolkodásunkat, hanem gyakorlati munkánkat is biztosan tájékoztathatják. Ugyanakkor jó áttekintést is szerzünk — éppen e központi kérdésből kiindulva — a theológia történetének főbb fordulójairól. E tanítás történetének felvázolása közben azonban felül kell vizsgálnunk és ki kell igazítanunk Ritschl Albrechtnek és Harnack Adolfnak a keresztyén dogmák történeti kifejlődéséről alkotott nézetét, amely a tudományos közvéleményben hosszú ideig szinte egyeduralkodó volt. Végül jelentős Anselmus tanítása az ökumenikus kérdés és a különböző hitvallású egyházak igazi párbeszéde és vitája szempontjából is. A canterbury-i érsek bizonyságtételén alapszik az egyetemes keresztyénség irányadó, alapvető tanítása. Ha összehasonlítjuk a történeti egyházak hitvallásait és tanításait, szemünkbe tűnik az a messzeható tény, hogy Anselmus jellegzetes hitbeli látása mind a reformált, mind pedig a reformációt elutasító egyházakban fontos helyet kap. Azonban ugyanakkor azt is meg kell látnunk, hogy ez a tanítás és az annak alapját alkotó, tőle hirdetett valóság, a kereszten végbement halál eseménye, a különböző egyházak tanításának rendszerében és kegyességi életében nem uralkodik egyformán. Mindegyikben megvan, de mindegyikben másképpen. A római katolikus egyház, valamint az anglikán és a keleti orthodox egyházak nagy elvi jelentőséget tulajdoníta-