Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

nak ugyan a golgotai keresztnek, gyakorlati érdeklődésük mégis inkább a megtestesülés csodája felé fordul. Csupán az evangélikus és a református egyház törekszik szántszándékkal arra, hogy valóban ,,a kereszt egyháza" legyen, azaz, hogy Krisztus keresztje formálja kizárólagosan és szabja meg döntően theológiai munkáját és gyülekezeti életét, szervezeti rendtartásait és a világhoz való viszonyát. Azonban az evangélikusok és reformátusok között meglevő közösség sem egyformaság. A Szentírás üzenetét különbözőképpen hangsúlyozzák. Az egyházak között fennálló ilyen ellentétek vagy különbségek miatt van szükség igazi tárgyszerű vitatkozásra és testvéri vetekedésre, hogy az egy-igazságot, Isten igéjének egyetlen értelmét mennél hűségesebben megragadhassuk. Ez az igazi, központi kérdésekről folytatott vitatkozás az útja az ökumenikus munkának, amely háta mögé veti a mult félreértéseit, a szenvedélyes hitviták elkeseredését és ezek helyett az ellenféllel együtt az ige ítélőszéke elé áll. Ennek a keresztyén vitázásnak a megindítása és keresztülvitele azonban olyan terjedelmes munkát követel, hogy itt is meg kell elégednünk, akárcsak az előző fejezetben, egy-két utalással és útbaigazítással. Alapvető kérdésünk, Anselmus tanítása vájjon írásszerű-e, tovább módosul ebben a párbeszédben: hogyan fogadják el és mennyiben változtatják meg a különböző egyházak hitvallásai Anselmus tanítását? E kérdés vizsgálatában természetesen a szavakban való megfogalmazáson túl, e tanításnak a többi hittételhez való viszonyát is, sőt az illető egyház valóságos életében betöltött helyét is szemügyre kell vennünk. További kérdés azután az, hogy a különbségek, sőt az ellentétek ellenére mégis csak kétségtelenül megtalálható tanításbeli közösség milyen távlatokat nyit meg az ökumenikus törekvés számára? Anselmus tanításával való közelebbi ismeretsé-