Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
világhírre szert tett második, harmadik és negyedik fejezetében Barth Károly még úgy látja, hogy Anselmus Isten létét akarja bizonyítani, jóllehet teljesen a credo ut intelligam módszerével. Azonban a bencés Stolz újabb kutatásai kimutatták, hogy nincsen ilyen bizonyíték a Proslogionban. Isten megfoghatatlan, titokzatos létét akarja a bec-i mester megérteni, azt, hogy ő valósággal van (vere esse). Hozzá képest az egész teremtett világ csak „alighogy van", „majdhogy nincsen". így hát feltétele az, hogy hitével már megtalálta Istent és most ennek alapján a Hitvallás mélyebb megértésére törekszik. Következtetéseinek és elmélkedéseinek csak az a célja, hogy a Teremtő mivoltának páratlan felségét jobban megvilágosítsa. Az utóbbi esztendők vizsgálatai tehát arra az eredményre vezettek, hogy Anselmusnál nincsen érvelés Isten létének igazolására. Ezen a ponton is különbözik Aquinoi Tamástól, aki olyan nagy súlyt vet Isten valóságának bizonyítására, hogy ő ötféle útat-módot is megpróbál kidolgozni. Barth Károly és Stolz Anselm egyetértenek abban, hogy Canterbury érsekénél nem filozófiai okfejtéssel van dolguk, hanem theológiai gondolkozással, amelynek sajátságos, páratlan módszere „a hiszek, hogy mélyebb megértésre jussak". Az ellentét kettőjük között azután abban van, hogy Barth szerint Anselmus a kinyilatkoztatásból és a hitből veszi feltételeit, Stolz pedig ugyanakkor a természetes értelmi megismerést is alapul veszi. 86 ) hitet fejezi ki. Az 5. fejezet feltételezi Isten önmagának elégséges voltát, mindentől való függetlenségét és mindent felülmúló felségét. Anselmus a kereszt eseményéről olvassa le, hogy noha Isten mentes a szenvedéstől, mégis könyörülő (8. cap.); igazságossága feltétlen, ugyanakkor mégis csodálatosan könyörülő (9—11.); elrejtett és megfoghatatlan, mégis megismerteti magát velünk. Ezekkel foglalkozik azután részletesen a Cur Deus homo. 86 ) Stolz Anselm: Zur Theologie Anselm im Proslogion. Catholica, 2. 1933, 1—24. „Vere esse" im Proslogion des hl. Anselms, Scholastica, IX, 1934, 400. 1.; Anselm von Canterbury, München, 1938. Stolz annak a révén jut ezekre az új eredményekre, hogy Augustinus felől próbál Anselmushoz közeledni. Maga az „id quo maius cogitari nequit" önálló, termékeny továbbfejlesztése az augustinusi gondolatnak: deus... ita cogitatur, ut aliquid, quo nihil melius sit atque sublimius, illa cogitatio conetur adtingere de doctr. christ. 1, 7. MSL
