Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

Anselmus theológiai munka-módszere, a „credo ut intelligam" szabja meg a Cur Deus homo kidolgozását is. Itt találkozunk ennek újabb alkalmazásával, amikor kijelenti, hogy „pusztán értelemmel" „Krisztus nélkül" (remoto Christo) akarja kifejteni Krisztus emberré levésének és engesztelő halálának értelmét és szükségképpeniségét. „Végül Krisztus nélkül, mintha sohasem lett volna, bizonyítjuk szükségszerű okokkal, hogy lehetetlen az embernek üdvözülnie ő nélküle .. . mintha semmit sem tudnánk őróla, kimutatjuk, hogy szükségképpen kellett mindannak meglennie, amit Krisztusról hiszünk."

87

) Könnyen félreérthető ez a szándék, ha pusztán a szavakat halljuk és ez a félreértés a történelem folyamán gyakran be is következett. Sokan annyira eltorzították ezt a célkitűzést, mintha Anselmus kiindulása „tiszta lap" volna és mintha ő a történettől, meg a tapasztalattól teljesen függetlenül, pusztán fogalmi elemekből alkotná meg tanítását. Szó sem lenne e szerint a nézet szerint a Cur Deus homoban a kinyilatkoztatásról, hanem az elme észszerű gondolat-szerkesztésével állunk szemben. Az ilyen vélt ész-hitből azután nem kértek és elvetették az egész tanítást. Pedig nem kell sok ahhoz, hogy megvilágosodjék előttünk a „Krisztus nélkül" módszeres elvnek igazi anselmusi XXXIV. 22, idézve Kühár Flór is i. m. 15. 1. Még világosabb ez a „vere esse" megértésénél, amin az egész érvelés megfordul. Vergnes: Les sources de l'argument de St. Anselme (Revue de Sciences Rei. IV. 1929. 576.) tanulmányával egyetértve Stolz tisztálja, hogy Isten „valóban van". Ez az új-plátói változatlanságot, Isten abszolút valóságát jelenti, szemben a teremtmények változandóságával. Ezt a magyarázatot megerősíti a Prosl. 22. fejezete is: Isten az „egyedüli lény, amely az, ami" (Quod solus sit, quod est et qui est). Tu solus ergo, domine, es, quod es, et tu es, qui es. Nam quod almd est in toto et aliud in partibus, et in quo aliquid est mutabile, non omnino est, quod est... Tu vero es, quod es; Et tu es, qui proprie et simpliciter es... Sch. 21, 35; 22, 4. A Proslogion és Monologion közötti különbséget, az utóbbi nem teljesen kiforrott voltát látja Antweiler, Antal is: Anselms Monologion und Proslogion Scholastica, VIII. 1933. 557. 1. 87) ac tandem remoto Christo, quasi numquam áliquid fuerit de ülo

... quasi nihil sciatur de Christo, monstratur

... ex necessitate omnia, quae de Christo credimus, fieri oportere, Praef. Sch. 1, 14. Sed Christum et christianam fidem, quasi numquam fuisset, posuimus, quando sola ratione, utrum adventus eius ad salvationem hominum, esset necessarvus, quaerere proposuimus. I, 20. Sch. 32, 36,