Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

most éppen előbbre kell jutnunk. Á mindenkor újólag esedékes lépés: a hit kockázata, amellyel megragadjuk az üdvösséget. Ez az egyetlen lépés teljesen elég az üdvösségre. Azonban Isten további lépéseket is parancsol nekünk, hogy gyakoroljon és eszközévé neveljen minket. Ezek közé tartozik a hivő gondolkozás is. Csak a hit bizonyossága teszi ezt lehetővé; de most élnünk kell e lehetőséggel. Az értelmünkön van a sor, hogy elvégezze dolgát, amennyire csak telik tőle. A canterbury-i érsek módszere a gondolkozásnak egészen sajátos útja, amely rávezethet a hitben vallott igazság gazdagabb megértésére. Arról van szó, hogy az igazságot igazságnak felismerje gondolkozásunk. Ehhez a megértéshez és felismeréshez pedig „pusztán az értelmünket" használhatjuk. A theológia tehát az értelem munkája, de a helyesen használt értelemé, amelynek megvan a határozott előzménye és alapja. Munkájának kiterjedését világosan körülhatárolja vizsgálódásának „tárgya". A módszerre is kihat az a gyökeres különbség, amely Anselmus eszmélkedését elválasztja a szokásos okoskodástól. A természetes gondolkodás zárt, maga lábán is megálló, függetlenül érvényes ismeretre törekszik. Anselmus hivő megismerő munkája ellenben „nyitva áll felfelé" (Przywara), hogy színhelye lehessen a kinyilatkoztatás megismétlődésének. A nagy bencés tanítónál ezért nem a józan ész ítél és bizonyít, hanem „a pusztán értelemmel" gondolkozása közben maga az igazság igazolódik be és teszi magát igazzá a mi belátásunk számára. Szinte azt mondhatjuk, hogy nem önhatalmúlag működik a theológiában az emberi szellem, hanem az igazság eszközeként. így hát állandóan figyelnünk kell arra, hogy „az észszerűen" és „a puszta értelemmel" való gondolkodás a Cur Deus homo-ban mindig a hit alapján és a hitből, valamint a hitre nézve és a hit felé megy végbe. Ez jellemzi Anselmus hivő megismerésre való törekvését. Nevezhetjük eljárását, ha úgy tetszik, spekulációnak is. Alkalomadtán maga is használja ezt a megjelölést. De világosan tudnunk kell, hogy nála merőben más spekulációról van szó, mint egyebütt. Értelmezésünk helyessége kitűnik, ha közelebbről szemügyre vesszük a „tisztán értelemmel" (sola ratione) elv alkalmazását és legalább fő vonásaiban megkeressük különböző