Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
jelentéseit. Köztudomású, hogy a ratío-nak már a szótárban ís sokféle jelentése van, ami azután a bölcselkedés hosszú útján még több tartalmat szívott magába. Anselmus nem szereti a merev tételeket. A mindenkori összefüggés határozza meg mondanivalójának jelentés-árnyalatát. A tárgyát mindig biztosan látja, de különféleképpen próbálja kifejezni. Azonban az áttekintés kedvéért mégis nagyjából fel kell vázolnunk a főbb irányokat. Határozóképpen (ablativusban) rendszerint az ember megismerő és ítéletalkotó képességét jelöli. Ratione — az értelemmel. Egyszerűen eszközként veszi az értelmet, minden különös hangsúly nélkül. 74 ) Kissé szövevényesebb az eset a többnyire tárgyesetben (accusativusban) álló szónál. Három jelentés-csoportot kell megkülönböztetnünk, amelyek között azonban határozott összefüggés van. A „fidei ratio" jelenti a kinyilatkoztatás értelmét, az isteni eseményeknek értelmes alapját, az üdvösség történetének belső törvényszerűségét. Jelenti azután a ratio a kinyilatkoztatás igazi megértését, amikor előttünk is felnyílik értelme. Ez azután az „intellectus fidei", a keresett mélyebb megismerés, amikor a Hitvallás értelme visszatükröződik mibennünk; rájövünk értelmére, megértjük. Végül jelenti a ratio az igazság rendjét, amitől mind a kinyilatkoztatás eseményeinek értelme mind a mi megértésünk függ. Az igazság rendje, a „ratio veritatis", formálja értelmünket a megismerés folyamatában a tárgyhoz, a kinyilatkoztatás értelméhez. Az az igazi belátás és megismerés, amikor a mi megértésünk megfelel a Hitvallás értelmének és amikor ez a kettő megalapozódik, mert maga az Igazság lesz számunkra ajándékképpen nyilvánvalóvá. 75 ) A kinyilatkoztatás igazi értelme mélyen el van rejtve. Ezért, kell keresnünk. Mindenekfölött azonban várhatjuk és remélhetjük azt, hogy 74) mihi ducem rationem sequenti Mon 29, ratione docente ib. 65, ducente ib. 1; rationabiliter CDh I, 25. Sch. 38, 25; II, 22. Sch. 65, 34, stb. ex rationibus Mon. 1. rationibus necessariis CDh praef. Sch. 1, 15, stb. ratione-ve\ egyértelemben. Barth K. i. m. 42. 1. ? 5) Cum veritas, quae est in rerum existentia, sit effectus summae veritatis, ipsa quoque causa est veritatis, quae cogitationis est. De vérit. 10. Az igazság rendje Isten ratio-ja. Nem azért igaz, mert ratio, hanem mert az Istené. Barth K. i. m. 43. 1.
