Scholtz Ödön: Az evangélikus misszióügy fejlődése Magyarországon kezdettől fogva az Országos Misszióegyesület megalapításáig. Budapest 1940.

II. Fejezet

széltem rá, hogy az egészségtelen Afrikába menjen, sokkal inkább ellene voltam, ő azonban égett a buzgóságtól, hogy Urának éljen és haljon! — Aki a holtakat megeleveníti, aki a feltámadás és az élet, az őt is fel fogja támasztani s megadandja neki, hűsége jutalmául, az élet koronáját, ő nem jön többé hozzánk, azonban mi hozzá fogunk majd térni! — Éri Önnel sírok, feleségem siratja, mintha fia lett volna, gyermekeim úgy siratják, mint testvérüket. Könyörülettel teljes Isten, gyógyítsd meg szíveinket! Szíves szeretettel Wimmer Gottlieb Ágost.«*) Böhm Sámuel volt tehát hazánkból az első evangélikus hittérítő. Böhm ritka lelki és szívbéli adományokkal megáldott ember volt, aki bár nyugatafrikai munkamezején az Isten által rendelkezésére bocsátott idő rövidsége miatt nem is érhetett el nagyobb eredményt, a szüleihez, barátaihoz s főkép Felsőlövő lelkészéhez és tanáraihoz intézett leveleivel az itthoni körökre annál nagyobb hatást gyakorolt. Ezen gyönyörű németséggel írt, költői lendületű s mély hitéről bizonyságot tevő leveleit kézről-kézre adták, többet közülök a lelkészek a szóA bázeli missziói előkészítő intézet Böhm idejében. *) Böhm Sámuel kimerítőbb életrajzi adatait a »Gotthold-Naptár« 1933. évfolyamában közöltem. 7