Scholtz Ödön: Az evangélikus misszióügy fejlődése Magyarországon kezdettől fogva az Országos Misszióegyesület megalapításáig. Budapest 1940.

II. Fejezet

Mikor Wimmernek a szabadságharcban, kifejtett hazafias munkája miatt, annak letörése után, távoznia kellett, utóda Kühne felsőlövői lelkész, karöltve Besser ottani tanítóképző intézeti igazgatóval, folytatták az általa megkezdett munkát. Besser minden harmadik vagy negyedik vasárnap a szószéken is helyettesítette a lelkészt s prédikációi oly mély hatást keltettek, hogy azok hallgatására messze vidékről jöttek a buzgó »hienz« (német) hívek Felsőlövőre. Ezek között volt Böhm Sámuel is, aki 1831 október 25-én Kiczléd (Kitzladen) nevű vasmegyei községben született, eredetileg juhászbojtár volt, majd ezidőben atyja mellett a bognármesterséget tanulta. Böhm szintén megtette rendszeresen a háromórás útat Besser prédikációihoz, személyes érintkezésije is lépett vele s a tőle kapott bázeli missziói iratok hatása alatt is elhatározta, hogy maga is hittérítő lesz. Először a felsőlövői tanítóképezdében sajátította el a szükséges pedagógiai előismereteket, majd 1853 május 2-án belépett a bázeli »misszionáriusokat képző intézetbe«, ahol négy évig az akkor már nagyhírű intézet legkiválóbb növendékei közé tartozott. Böhm Sámuelt tanulmányai elvégzése után 1857 augusztus 30-án à" bécsi belvárosi evangélikus templomban avatták fel a lelkészi, illetőleg missziói szolgálatra. Felavatása után még egyszer meglátogatta szülőföldjét s, Alhón, Felsőlövőn és Pinkafőn, a hívek leírhatatlan érdeklődése mellett, búcsúzó prédikációkat tartott. Azután útra kelt s mivel Bázel maga akkor még nem küldött ki hittérítőket, a Brémában székelő »Északnémet Misszióegyesület« szolgálatába lépett, amiben Wimmer járt közbe, aki akkor Brémában lelkészkedett. Itt 1857 október 25-én hajóra ült s 69 napig tartó, veszedelmekkel teli hajózás után 1858 január 4-én partra szállt a nyugatafrikai Aranyparton. Az »Északnémet Misszióegyesület« ugyanis itt dolgozott az Ehve-négerek között s Böhm Sámuel egy Keta nevű helyen itt kezdte meg hittérítő munkáját. De mindössze csak 22 hónapig működhetett, mert Waya állomáson, ahová közben átköltözött, már 1859 október 27-én a klímaláz áldozata lett, amely borzasztó betegség akkor a hittérítők százait ragadta ki áldott munkájukból. Korai elhúnyta óriási részvétet keltett nemcsak családja, és barátai, hanem a misszió összes hazai hívei körében is. 'Ezen részvétnek legmeghatóbban Wimmer adott kifejezést azon Vigasztaló levelében, melyet a boldogult édes atyjához intézett s mely hü fordításban így szól: »Bréma, 1859 december 16. 'Kedves Böhm Uram! Itt ülök és sírok! Kedves, hűséges Samu gyermekemet siratom! Nem tehetek mást, mint hogy Önnel gyászolok, imádkozom es sírok! Hiszen annyira szerettem, hogy szívesen én haltam volna meg helyette. Én nem be6