Scholtz Ödön: Az evangélikus misszióügy fejlődése Magyarországon kezdettől fogva az Országos Misszióegyesület megalapításáig. Budapest 1940.
XIII. Fejezet
hogy az alapszabálytervezetet »érdemleges határozat hozatala előtt véleményadás céljából leszállítja az egyházkerületekhez«. Közben egy oly esemény híre járta be a fővárosi napilapokat, amely még fokozta köztünk a Lipcsei Misszióhoz való általános vonzódást. 1904 június közepétől augusztus elejéig ugyanis egy a budapesti Nemzeti Múzeum számára Keletafrikában exotikus madarakat gyűjtő Knittenberger nevű honfitársunk feküdt betegen a Lipcsei Missziónak Mamba nevű, állomásán. Knittenberger tulajdonképen az ottani Litema nevű hegységben tartózkodott, ahol többször volt veszedelmes találkozása fenevadakkal. Ezúttal is egy oroszlán földre tiporta és több helyen megsebesítette. így jobb kezének középiujját félig leharapta, úgy hogy utóbb kénytelen volt azt beretvájával teljesen lemetszeni. Mikor az oroszlán alatt a földön feküdt, volt még annyi lélekjelenléte, hogy fegyverével a fenevad szemébe lőtt, mire az azonnal kiszenvedett. A súlyosan sebesültet bennszülött kísérői Mósiba, az ottani német katonai állomás kórházába szállították, de mivel ott akkor nem volt orvos, a mambai lutheránus missziói állomás orvosát hívták hozzá. Ez, Dr. Plötz, rögtön odasietett, sebeit bekötözte s magával vitte Mambába, ahol azután hónapokig ápolták a Lipcsei Misszió ottani kórházában, amíg teljesen felgyógyult. Milyen csudálatosak az Úrnak útail Mi a szegénységünkből gyűjtött fillérekkel segélyezzük a Lipcsei Missziót, annak orvosa, diakonisszái s hittérítői pedig a messze idegen vadonában saniaritánusi irgalmasságot gyakorolnak egy életveszélyesen megsebesült honfitársunkon. Egj rmás terhét hordozva így kell betölteni a Krisztus törvényét, Képzelhető, hogy a Lipcsei Misszió ezen szép tett által még inkább hozzánőtt szívünkhöz, sőt az egész ország közvéleményének elismerését váltotta ki. 1907-ben a »Külmisszió« az egyre szaporodó előfizetők sürgetésére »Missziói Lapok« cím alatt evangélikus bel- és külmissziói liavi folyóirattá fejlesztetett s annak 5. számában újra lenyomatott az alapszabálytervezet és az indokolás, hogy a közeledő egyházkerületi közgyűléseken mindenki tudja, miről van szó. Set evégett különlenyomat is készült s azt a püspöki hivatalok megküldték az egyházkerületi közgyűlések minden tagjának. Az egyesülette belépésre önként jelentkezett rendes tagok száma közben már meghaladta az ötvenet. XIII. Először most is a dunántúli egyházkerület tárgyalta a kérdést 1907 július 18-án Celldömölkön tartott közgyűlésén. Bár du25