Scholtz Ödön: Az evangélikus misszióügy fejlődése Magyarországon kezdettől fogva az Országos Misszióegyesület megalapításáig. Budapest 1940.

XIII. Fejezet

nántúl legjobban elő volt készítve az ügy, mégis a döntés előtt itt is elhangzottak a külmissziói munka ellen szokásos ellenvetések. Ezekre maga Gyurátz Ferenc püspök válaszolt, kiemelve azt, hogy itt egy ideális egyházi munkatérről van szó s ha annak ápolására egyesek egyházi alapon szövetkezni akarnak, azt csak örömmel üdvözölhetjük ; megtagadása a szabadság sírásását jelentené egyházunkban. Igen találó volt Stráner Vilmos kőszegi lelkész válasza is azon ellenvetésre, hogy nem áldozhatunk a külmisszióra, mert kell a pénz a Gyámintézetre, árva- és diakonisszaházakra, szóval a belmiszszióra. Stráner megállapította, hogy az ilyen értelemben felszólalók s gyülekezeteik nem csak a külmsiszióra, hanem rendszerint belmissziói célokra sem igen szoktak áldozni, ellenben az egyházkerületnek éppen azon esperességei, amelyek szeretettel áldoznak a külmisszióra, a Gyámintézet s általában a belmisszió oltárára is mindég a legnagyobb adományokat rakják le. így például a vasi felső esperesség, melynek gyülekezetei a megelőző évben kb. 500 koronát áldoztak a külmisszió céljaira, ugyanakkor több mint 3000 koronát adakoztak a Gyámintézetre. Egyébként is az egyesületbe való belépés mindenkinek szabad elhatározásától függ. Erre a dunántúli egyházkerület közgyűlése nagy lelkesedéssel változtatás nélküli jóváhagyásra ajánlotta az egyetemes közgyűlésnek az alapszabályokat. Igen elszomorító volt, hogy a dunáninneni egyházkerület lelkészi értekezlete D. Baltik Frigyes püspök meleg pártolása dacára az alapszabálytervezetet mindenféle más kifogás mellett »már csak a tagsági díj magas voltát tekintve is« nem tartotta elfogadhatónak. De már ott is Krupecz István, akkori nagyhonti alesperes, később pozsonyi tíieoT. akad. tanár, a rákövetkező egyházkerületi közgyűlésen pedig Pröhle Henrik pozsony

: s Bándy Endre lévai lelkészek oly melegen szálltak mellette síkra, hogy az egyházkerületi közgyűlés végül szintén pártolta a Misszióegyesület engedélyezését. Csak azt kívánta, hogy »a tagsági járulék 1 koronára szállíttassék le s az egyesület teljesen önálló legyen, úgy hogy rendelkezési joga semmiféle irányban se legyen lekötve«. Ugyancsak kisebb változásokat kívánt, de egyébként pártolta az egyesület alapításának engedélyezését a tiszai egyházkerület közgyűlése is, amely határozatról maga Zelenka Pál püspök szép levélben értesítette a »Missziói Lapok« szerkesztőjét. Ez volt egyébként is a tiszai egyházkerület első, de annál örvendetesebb megnyilatkozása a misszióügyben. Ä bányai egyházkerület elfelejtette a tárgyat a közgyűlés napirendjébe felvenni s azért nem is tárgyalta az ügyet. Mindezek után az 1907. évi egyetemes közgyűlés a 118. 26