Scholtz Ödön: Az evangélikus misszióügy fejlődése Magyarországon kezdettől fogva az Országos Misszióegyesület megalapításáig. Budapest 1940.

VIII. Fejezet

indult újabb missziói mozgalom először egy bennszülött (tamul) tanítót állított képviselőjeként az aktív missziói szolgálatba. Mázsár János hittérítő növendék betegágyán, a drezdai diakonisszakórházban. Már a következő évben, 1903 szeptember havában, egy, szerény, tehetséges és Isten lelkétől áthatott ifjú, Mázsár János, jelentkezett a missziói szolgálatra. A Budapesten alakult felekezetközi »Missziói Szövetség« titkára ajánlotta figyelmembe. Így Mázsár is azon közösség tagja volt, amely ellen hitvallási irányzatunk küzdött, de csak azért, mivel akkor Budapesten még nem volt olyan öntudatosan lutheránus egyházi közösség, amelybe bekapcsolódhatott volna. Bachát Dániel esperes, kinek Rakóczi-úti szlovák gyülekezetéhez tartozott Mázsár, azt a bizonyítványt állította ki róla, hogy »mindég szíve osztatlan szeretetével csüngött ágostai hitvallású evangélikus 19