Scholtz Ödön: Az evangélikus misszióügy fejlődése Magyarországon kezdettől fogva az Országos Misszióegyesület megalapításáig. Budapest 1940.

VIII. Fejezet

egyházán, melynek istentiszteletein vasárnaponként résztvesz, és szorgalmasan járul az úrvacsorához«. így tehát a Lipcsei Misszió kész volt őt missziói növendékül felvenni, azon feltétellel, hogy ha Mázsár másfél évi próbaidő alatt megtanúlja a német nyelvet s a hittérítőknek feltétlenül szükséges asztalosmesterséget is elsajátítja. 1903 november 1-én Budapesten bemutatkozott Mázsár az egyetemes lelkészi értekezletnek, ahol egy rövid beszéddel oly mély hatást gyakorolt a jelenlévőkre, hogy azok nemcsak legjobb áldáskívánataikkal bocsátották útra, hanem biztosították arról is, hogy a kiképeztetéséhez szükséges költségekről mindég gondoskodni fognak Mázsár János 1903 december 1-én érkezett Lipcsébe, ahol Dr. Schwartz missziói igazgató jelentése szerint nagy jóindulattal fogadták »a kedves ifjút, kit társai szerettek, elöljárói pedig azt remélték, hogy oly tiszta lélekre találtak benne, kinek szemeiből a hűség sugárzott ki s aki férfiúvá növekedve, alkalmas lesz arra, hogy a pogányoknak a szeretet evangéliomát hirdesse«. Röviddel megérkezte után egy megfelelő iskolába Tharandt városkába küldték a német nyelv megtanúlása végett, ahol azonban már egy hónap múlva mellhártyagyulladásban súlyosan megbetegedett, úgy hogy 1904 március 4-én a drezdai diakonisszakórházba szállították, ahol hosszú és kínos, de hívő béketűréssel elviselt szenvedés után, a hívő testvérek részéről tapasztalt sok vigasztalás és szeretet között, ugyanazon év augusztus 17-én elhúnyt. Temetése augusztus 20-án volt a szt. Pálról elnevezett temetőben. A gyászbeszédet sírján Dr. Siedel Gottlob, a Lipcsei Misszió felügyelője tartotta, a 39. zsoltár 13b. verse felett. Mázsár korai halálával a hazai lutheránus misszió barátainak hozzáfűzött sok szép reménye szállt sírba, Isten kifürkészhetetlen akarata szerint. Pedig közben a missziói érdeklődés és az érte való imádkozó szeretet egyre jobban fokozódott, különösen miikor az előbb említett Dr. Siedel Gottlob lipcsei missziói felügyelő 1902 novemberében és 1903 március havában meglátogatta Pozsony, Sopron, Tolna és Baranya megyék 25 gyülekezetét s nagy szeretetreméltósággal s hívő lelkesedéssel hirdette Istennek napjainkban a pogányok között végzett csodálatos dolgait. Ezúttal történt először, hogy Dr. Siedel a német gyülekezetek mellett egy magyar egyházközséget is meglátogatott és pedig a sopronmegyei Büköt, ahol a templom nem tudta befogadni az összesereglett hívek sokaságát. A szentbeszédet e füzet írója tartotta, Dr. Siedel missziói előadását s a bemutatott vetítőképekhez fűzött magyarázatát pedig Löw Fülöp locsmándi lelkész tolmácsolta. 20