Scholtz Ödön: Az evangélikus misszióügy fejlődése Magyarországon kezdettől fogva az Országos Misszióegyesület megalapításáig. Budapest 1940.

VIII. Fejezet

Bohus Károly franzfeldi lelkész 1900—1901 telén bibliaórákat tartott s azokon s egyébként is nála befolyt adomá.nyokat, 117 koronát, szintén a Lipcsei Missziónak juttatta. 1901-ben Szontagh Andor csetneki hívünk a következő sorokkal kereste fel a szerkesztőt: »A missziói tevékenység nagy fontosságától áthatva, szerény tehetségemhez mérten én is részt kívánok venni a munkában. Küldök postautalványban 25 koronát s kérem ez összeg kamatai fejében engemet a »Külmisszió« állandó előfizetői sorába bevezetni.« Az 1899. év folyamán, hogy egyházi lapot is említsek, a »Der Friedensbote« olvasói 254 forintot adakoztak á Lipcsei Misszió támogatására. ivlár ezen néhány kiragadott példa is érthetővé teszi, hogy ilymódon a Lipcsei Misszió számára befolyó adományok évről-évre emelkedtek. Míg ezek összege 1897-ben még csak 529 frt volt, addig ezen összeg 1899-ben már 1075 forintra emelkedett VIII. De bármily fontos, mint minden földi alkotásnál, úgy a missziónál is az anyagi oldal, a fődolog itt sokkal inkább mint bármely más téren, mégis az Isten lelkétől elhívott munkások kiképzése és kiküldése marad. S a megindúlt mozgalom csakhamar e téren is eredményeket ért el. Az »Evangelisch-lutherisches Missionsblatt« felhívást tett közzé, hogy egyes gyülekezetek vagy testvéri körök vállalják olyan pogány árvagyermekek neveltetési költségeit, akik később a keresztyén nevelés hatása alatt talán felveszik a keresztséget s jakik közül a tehetségesebbeket esetleg bennszülött tanítóknak vagy lelkészeknek lehet majd kiképezni. Ezen felhívást a »Friedensbote« s a »Külmisszió« is leközölték, mire csakhamar begyűlt a szükséges 60 márka (36 frt), amivel egy hindu gyermek egyévi neveltetését vállalhattuk. Ennek bejelentése után értesítettek, hogy egy már keresztyén, de szegény bennszülött (tamul) család Dewanukracliam (magyarul: Isten kegyelme) nevű, kellő előkészülettel bíró, 19 éves fiát költségünkre 1899-ben felvették a Lipcsei Misszió trankebari (Keletindia) tanítóképző intézetélje. Dewanukracliam jó magaviseletű, szorgalmas ifjú volt, úgy hogy az előírt három év alatt, 1902-ben letette a tanítói képesítő vizsgát, mire Tamulország írod nevű városában kapott az evangélikus népiskolán alkalmazást. Az állás elfoglalása után szép levélben köszönte meg magyarországi jóltevőinek pártfogását s Isten áldását kérte életükre. így tehát ezen a lutheri hitvallási alapon meg18