Scholtz Ödön: Az evangélikus misszióügy fejlődése Magyarországon kezdettől fogva az Országos Misszióegyesület megalapításáig. Budapest 1940.

VII. Fejezet

frtot küldtek be a misszióra. Baltik püspök kezdettől fogva a Lipcsei Misszió mellett foglalt állást, amiért Dr. Schwartz missziói igazgató már akkor közölte vele, hogy ha egyházkerülete szorosabb kapcsolatba lép a Lipcsei Misszió kollégiumával s a beküldött adományok megfelelően felszaporodnak, úgy szavazati jogot biztosítanak az egyházkerületnek az egyesület közgyűlésén. Két évvel később, 1899-ben Sárkány Sámuel bányakerürületi püspök is felhívást bocsátott ki a Lipcsei Misszió támogatása érdekében, ami mindjárt 241 frtot eredményezett s az adományok összege ott is évről-évre emelkedett. — Csak a tiszai egyházkerület püspöke, Zelenka Pál foglalt el még tartózkodó állást, bár az ő egyházkerületéből is egyre több gyülekezet küldött, főkép a Szepességből, Lipcsébe missziói offertóriumokat és adományokat. VII. Hogy milyen 'áldozatkész szeretetet váltott ki ilymódon <i misszió szent ügye rövid idő alatt buzgó híveink szívéből is, azt néhány példával lehet a legjobban kimutatni. így már 1899-ben Geduly Henrik nyíregyházi lelkész ezt írta a »Külmisszió« szerkesztőjéhez: »Vízkereszti beszédemben felhívtam a gyülekezetet adakozásra a lipcsei ev.-luth. misszióra. Beszédem hatása alatt egy igen szegény, sok gyermekkel megáldott földmíves, névszerint Barta Mihály régen megtakarított 20 forintocskáját elhozta hozzám, hogy azt az evangélikus egyház külmissziói céljaira fordítsuk. Elküldöm tehát Neked, azzal a lkéréssel, hogy azt a Lipcsei Misszióegylethez, mint Barta Mihály adományát juttatni s esetleg b. lapodban is nyugtatni szíveskedjél. Csak előre a nemes célban! Isten legjobb áldásai legyenek műveden és irányzatodon!« 1900-ban Zachár Sámuel ratkói lelkész intézte a szerkesztőhöz a következő levelet: »Mai postával b. címére 20 koronát küldtem a Lipcsei Misszió céljaira. Él itt egyházamban szerény viszonyok között egy kegyes hívünk, ki minden egyházi cél'6 erejéhez képest szívesen támogat. Neve Texatorisz Magdolna úrhölgy, 77 éves kegyes nő. Látogatásom alkalmával szóba hoztam a missziót s a Nagytiszteletűséged által szerkesztett folyóiratot átolvasás végett átküldtem neki. Az olvasás gyümölcse a küldött adomány; tessék azt szívesen fogadni s rendeltetési helyére juttatni, az adakozó azon kijelentésével, hogy a hívő keresztyénnek Urunk Megváltónk iránti kötelessége a külmissziót támogatni.« 2 17