Scholtz Ödön: Az evangélikus misszióügy fejlődése Magyarországon kezdettől fogva az Országos Misszióegyesület megalapításáig. Budapest 1940.

V. Fejezet

theológusok műveinek tanulmányozása által azon pozitív lutheri egyházi irányhoz csatlakozott, amely úgy a bel- mint a külmisszió terén létrehozott nagyszerű alkotásaival rácáfolt azokra, akik az egyházi hitvalláshűséget a »holt orthodoxia« kifejezéssel szokták elintézni. Schmidt csakhamar a pozsonyi theológiai hallgatók s a fiatalabb lelkészek egész seregét gyűjtötte ezen élő egyháziasság zászlaja alá, akik azután ezen irány, lelkes apostolai lettek szerteszét az egész országban. Az ezen füzet írójával 1897 óta közösen kiadott »Der Friedensbote« című néplap háromnyelvű egyházunknak főképen német gyülekezeteiben ébresztette az egyházi öntudatot s lelkesítette a híveket az egyház bel- és külmissziói munkájának felkarolására. Kevéssel előbb, (1895) Szeberényi Lajos Zsigmond békéscsabai lelkész »Evangélikus Egyházi Szemle« cím alatt magyar egyházi lapot indított, amelyben ugyancsak a lutheri hitvallásszerűség szellemében szolgálta egyházunkat, úgy mint Zock Sámuel modori lelkész »Straz na 8io?ie<t című lapjában szlovák híveinket. A lutheri öntudatosság ébredésének ezen idejében a pesti német-református leánygyülekezet lelkészének, Gladischejsky Károlynak meghívására jött hozzánk 1894-ben a Bázeli Miszszióegyesület Limbach Sámuel nevű hittérítője, aki nemcsak Felsőlövőn és vidékén, tehát az egykori bázeli növendék, Böhm Sámuel szülőföldjén tartott missziói előadásokat, hanem felkereste a sopron-, moson- és pozsonymegyei német gyülekezeteket is és mindenütt nagy érdeklődésre talált. Hiszen akkor evangélikus hittérítőnek megjelenése gyülekezeteinkben még eseményszámba ment. Ezzel azonban újra előállt annak lehetősége, hogy a Bázellel való további érintkezés által egyházunk egyre szaporodó misszió barátai, már csak a megie/ő hagyomány folytán is, végleg ezen bár kiváló, de egyházilag szintén színtelen misszióegyesülethez csatlakoznak, ami a mindenfelé oly szép fejlődésnek indult hitvallási irányzatnak ismét csak hátrányára válhatott volna. Maga Gladischefsky mindenesetre azt tervezte, hogy legalább a német gyülekezetek bevonásával Magyarországi Misszióegyesületet alapít s azt azután Bázel szolgálatába állítja. Ennek megelőzése végett Schmidt Károly Jenő először a neuendettelsaui missziói vezetőséggel lépett érintkezésbe, majd mivel onnan másirányú lekötöttségük miatt utazó misszionáriust nem bocsáthattak rendelkezésére, a »Lipcsei evang. luth. Misszióegyesület« vezetőségéhez fordult, annál inkább mivel ezen misszióegyesület kifejezetten egyetemes lutheránus jellegű volt, amennyiben nemcsak a németországi hitvalláshű lutheránusok tartották fenn, hanem (akkor) Oroszország, Dánia, Svédország, Franciaország, Ausztria, Északamerika és más 14