Scholtz Ödön: Az evangélikus misszióügy fejlődése Magyarországon kezdettől fogva az Országos Misszióegyesület megalapításáig. Budapest 1940.

V. Fejezet

nak osztottak ki úrvacsorát. Mivel betegeskedő főnöke üdülés végett nemsokára a tengerpartra utazott s az orvos "is távol volt, Hermann mindkettőt helyettesíteni volt kénytelen. Akkor a kínai nyelvet már annyira elsajátította, hogy egy-egy rövid prédikációt képes volt hiba nélkül elmondani s orvosi kiképeztetése is nagy hasznára szolgált 1906 december 29-én kelt utolsó levelében egyik missziói útját írta le. Élénken ecseteli, hogyan fogadták őt az olyan kínai helyeken, ahol »idegent«, vagy éppen keresztyén hittérítőt talán még soha sem láttak. Majd leírja, hogy mikép ismerteti meg a köréje gyülekező kíváncsiak sokaságával 'a keresztyén hit alapigazságait s üdvözítő erejét. Utolsó levelét ezen szép szavakkal fejezte be: »Áldáskívánataimat kérem jelenteni mindazoknak, akik résztvevő szívvel és imáikban megemlékeznek az Űr művéről«. — Ezzel megszakadt Hermann Adolffal a kapcsolat s további munkájáról nincsenek adataink. V. Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy azon újabb hazai hittérítési mozgalom, melynek gyümölcseként 1909 február 2-án a »Magyarhoni Ágostai Hitvallású Evangélikus Misszióegyesület« megalakult, miért nem kapcsolódott be ezen 60 évvel korábbi kezdetű felsőlövői missziói munkába? Ennek megértéséhez tudni kell, hogy a mult században hazai egyházunkra is lisztharmatként ránehezedett racionalizmus (észhitűség) csaknem kioltotta benne a hitvallásos egyházi öntudatot. A racionalizmus korszakának vége felé, a két század mesgyéjén, főképen Budapesten bizonyos ébredési mozgalom indult meg, amely bármily örvendetes lehetett is egyébként, már csak kezdettől fogva vallott »felekezetközi« jellege m,iatt sem volt alkalmas arra, hogy megdermedt egyházunkban ezen annyira hiányzó öntudatot felébressze. Ellenkezőleg, fennállt a lehetőség, hogy ha éppen legjobbjaink ezen egyházi szempontból színtelen irányzathoz csatlakoznak, azok reánk nézve teljesen elveszhetnek, holott egyházunk szomorú helyzete egyenesen megkívánta, hogy minden a Krisztus igaz megismerése által új életre ébredt öntudatos tagja, az egyházi hitvallás evangéliomi sziklaalapján állva, végezze minden téren s így a misszió terén is, az egyház Urától nyert megbízatását. Ezen időben, 1890 őszén Schmidt Károly Jenő személyében fiatal, lelkes és nagyképzettségű lelkész jött a pozsonyi gyülekezetbe. aki főkép Löhe Vilmos és más nagynevű lutheránus 13