Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.

XVII. SZÁZAD. - 2. A XVII. sz. tót evangélikus egyházi énekköltészete

II. Tranovsky egyházi énekköltészete. A) A Cithara megjelenésének okai. A tót egyházi énekköltészetet valóban magas színvonalra Tranovsky György

1 lengyel származású liptószentmiklósi evangélikus lelkész emelte. Ezt az úgy egyházi, mint nemzeti szempontból messze kiható, nagyjelentőségű »Cithara Sanctorum, Ó és új lelki énekek...« című 163? ban Lőcsén megjelent énekeskönyvével érte el. A hazai, valamint külföldi tót ós cseh protestánsokrészéről várva-várt énekeskönyv, a Cithara nemcsak a XVII. században tett felbecsülhetetlen szolgálatot a tótságnak, s a környező szláv népeknek, hanem megjelenésének időpontjától kezdve, hosszú évszázadokon keresztül szakadatlanul teljesíti nagy egyházi és nemzeti misszióját mind a mai napig. A biblia mellett a leghaszhasználatosabb, legnagyobb hatású és legtöbb kiadást ért könyv lett. A tót nép századok óta együtt nő fel vele. Nemcsak az istentiszteletek alkalmával a templomban, s a tótságnál gyakori házi áhítatok alkalmával használatos, de a mezei munka közben is sokszor felcsendül belőle egy-egy ének. Apáról fiúra száll, s a menyasszonyi hozomány elengedhetetlen tartozéka. Első lapján nagyobb családi események (születés, házasságkötés, haláleset, stb.) időpontját őrzi. Tranovsky a Citharához írt terjedelmes és sokat1 Tranovsky György (1591—1637.) tescheni születésű, előbb mezificii, azután bielici (Szilézia), majd 1631-től liptószentmiklósi lelkész. Bővebb életrajzát adja Mocko J.: Zivot Jura Tranovského. V Senici. 1891.