Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.
XVII. SZÁZAD. - 2. A XVII. sz. tót evangélikus egyházi énekköltészete
mondó bevezetésében maga mondja meg, hogy mi indította őt énekeskönyvének: megírására. Az első okot így jelöli meg: »Legelöször is sok tisztes pap úgy vélekedik, mint én is, hogy t. i. az Isten Igéje és a szentségek tisztasága megkívánja, miszerint az egyháznak első gondja legyen az egyházi éneklés tisztasága és vallásossága, mert amint a rosszul hangolt hárfa, hegedű, regál, vagy egyéb hangszer csak nyikorog és az embernek főfájást okoz, úgy az Isten Igéjével nem egyező éneklés is ellenszenvessé válik a theológiai meggyőződés előtt.« Nem kétséges, hogy Tranovsky e soraiban a cseh protestáns énekeskönyvekre gondol, melyeket ő a symbolikus iratok szempontjából ítél meg. Az 1575. évi cseh konfesszió ugyanis az összes cseh protestáns felekezetek közös hitvallása lett, mely éppen ezen oknál fogva, tulajdonképen elvesztette hitvallási jellegét, s hittani szempontból teljesen szétfolyóvá és határozatlanná vált. Pedig pl. a lutheránusok és cseh testvérek között nagymérvű hittani különbségek állottak fenn, főként az úrvacsoráról és a predesztinációról szóló tanításban. Nem csoda tehát, hogy a cseh énekeskönyvek hittani jellege is határozatlanná vált, ami miatt ezek hitvallási iratainkkal sokhelyütt ellentétes dolgokat tartalmaznak. Ezek többé nem elégíthették ki a zsolnai zsinaton a biblia és symbolikus irataink mellett hűségesküt tett tét evangélikusokat. De nem elégítette ki a morvaországi evangélikus gyülekezetek igényeit sem. A morvaországi literátus egyesületek alapszabályai ugyanis többek között a következőket mondották ki: »Az éneklés buzgó és az Isten Igéjén alapuló legyen, nevezetesen olyan énekeket kell énekelnünk, amelyek a három régi keresztyén egyházi hitvallás, t. L az apostoli, niceai és Athanasius-féle hitvallás, az 1530évi ágostai hitvallás, Luther kis- és nagykátéja, valamint az Apológia által sommásan tartalmazott prófétai és apostoli iratokban foglalt, Isten által kijelentett igaz mennyei tanítással mindenben egyeznek.« 2 2 Mocko: Zivot J. Tranovského. 27—28.
