Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.

XVII. SZÁZAD. - 2. A XVII. sz. tót evangélikus egyházi énekköltészete

Midőn nagy keserűségben, búsul Lelked nagy Ínségben, biézal az Urban erőssen, ki ragad abbul kegyessen. Mert hajlandó az hivekhe?, minden bánatos Lélkekhez, jelen van segedelmével, kinálkodik kegyeimévet Ha Lelki ismeretedet, rongállya világ éltedet, ragadd Lelki fegyveredet, Hitbéli könyörgéssedet. . Elmedet égig emellyed, Isten Szivét érdegellyed, Bus Lelkedet vigasztallyad, Teremtődet magasztallyad. Akárhol fordullyon léted, megőrzi Isten életed, ínségedben veled lészen, tsak bízd rá magad egészszen. Mert eő az hivek Pásztora, Szegény Árváknak Tutora. Bizony igéreti szerint, reád is kegyessen tekint,. Ne hadd el azért magadat, bízzad Istenre dolgodat. Hidd el nyilván megszabadít, Nyavalyadbul Talpra állit. Hiszem akarattya nélkül, Semmi kereszt el néni készül, Azért valamit szenvedünk Az Urtul jó névéit vegyünk. Ne szabjunk határt kézének, Sőt engedgyünk Tetzéssének, Eő tudgya kit hol segítsen, Inségébül mikor mentsen. No tehát viseld kegyessen, rövidséged szép tserldessen, Tudván az kit az Űr szeret, még gyakrabban meg sérteget. 0! édes Jesus Kristussom, beszédem hozzád had jusson, agy tsendes keresz visselést, szent igédbűi hitre térést. Amen amen o! Jesussom, Edgyetlen edgy drága jussom, Testemnek tsendes ki múlást, Menyekben adgy boldogulást. A második ének a 182.-ik lapon található, felirata: Mas Estvéli, alatta: Giz slunce prisslo k zapadu. Ezt a Citharában 736. sz. alatt található éneket Rimay, úgyszólván átdolgozással így fordítja le: íme az nap nyugodni ment, futássát végezvén és ki ki faradságaként alomra butsut ven,