Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.
XVII. SZÁZAD. - 2. A XVII. sz. tót evangélikus egyházi énekköltészete
Te vagy egyedül Ur Isten, a ki nem aluszol, mert e nagy setétségben Te vildgoskodol. Emlékezzél azért rólam e setét órával, viseltess gondot én reám Angyalod Pajsával. Hogy a Sátán birodalma, távozfzék én tőlem és erőszakos hatalma tünnyék el előlem. Érzem ugyan a' bünt bennem mardosván belemet, de Te veled én Istenem biztatom éltemet. Mert Fiadat Te küldötted, hozzám kezességül, és velem el is hitetted, hogy lész segítségül. Mellyre én is olly biztomban el hunyom szememet, ha jelen lészesz almomban, ki bánthat engemet; Távozzatok el már tőlem, minden gondolatok, meri az Ürnak én Szivemben uj oltárt állitok. Jo kedvembül és olly véggel fogadást is teszek, hogy Nevének estve reggel, áldozatot viszek. Hogy ha pedig elhozandod utolsó étszakám, tudom Uram, hogy meg adod, én boldog órátskám. Es igy élek avagy halok, én édes Jézusom, mindenkor tsak Tied vagyok, Nevedben el nyugszom. A fordítás tehát nem szószerinti, sőt az eredetit egy versszakkal meg is toldja. A 185-ik lapon a harmadik ének: Más. Melancholiaban avagy Szomorúságban mondandó Ének. Nota: Komu Pan Buch dal (Tr. 575.) Rimay-féle fordítása a következő: A' kit az Ur kegyelmében, meg áldott Vidám Szivei: Hogy nem háborog Lelkében, Örvendez tsendességgel; Az ollyan bizony jó kedvet nyert a' Mennyei tírtul, mert minden keserüsségét el távoztat magáiul. En pedig melly nagy bánatban, keservessen óhajtok; életemnek napjaiban, Uram majd el is fogyok. Hol vagyon régi örömem a mellyel látogattál 1 ? Jaj Uram, jaj én Istenem! Uly bánatban mért h-agyál.
