Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.

XVII. SZÁZAD. - 2. A XVII. sz. tót evangélikus egyházi énekköltészete

Prátelé zdaleka stojí, A nenáwistníci Zlostí horící plesají. * Mint verebet, mely magában Árvasága felett Egyre csak kesereg; Vagy pelikánt a pusztában, Ha párja elveszett 8 magára vénhedett: Barátaim mind elhagytak Elleneim pedig Mind gyűlölnek, mind vigadnak. (Tr. 595. ó. 2. v.>; Lányi énekeit, kivéve az »0h jaj nekem nyomorultnak« és a »Szent Isten, mi erősségünk« kezdetűeket maga Tranovsky is érdemesnek találta a Citharába való felvételre. Az előbbit a Cithara 1653. évi ismeretlen kiadója, az utóbbit pedig, mint tudjuk, Horcicka Dániel vette fel először Tranovsky énekei közé. Lányi három énekét Szöllősi Benedek

9 jezsuita a Cantus Catholici 1655. évi kiadásába is átvette.

10 Ezek: »Szivemben bár kesergek«, »Ámbár az Úristen megbüntet« és »Te légy bírám Istenem«. Lányi kortársának, Krispin Mihálynak

11 egyetlenegy ismeretes énekét a »Krisztusom, én üdvössegem« (Tr. 872.) kezdetűt Pribis énekeskönyve őrizte meg a számunkra. Az ének a szerző nevének akrostichonját rejti. Mint értékesebb éneket, Tranovsky is átvette Citharájába. Valószínűleg több éneket is írt, ezek azonban ismeretlenek maradtak. 9 A Cantus Catholici szerzőségét Dr. Sztripszky H. állapította meg. írod. tört. Közi. 1936. 199. i 10 Dr. D'urovic: Prispevky k dejinám Tranoscia. Cirk. Listy< 1936. 84. 11 1599 körül zsolnai, majd bitsei rektor. Klanicza i. m, Krispint, mint »celebrem scholae Bittschensis rectorem« említi.