Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.
XVII. SZÁZAD. - 1. A XVII. sz. tót protestáns egyházi irodalmáról általában
pedig a gyülekezet papja. Itt említjük meg, hogy Pázmány Péter Hodik János tót evangélikus lelkésszel hoszszas polémiát folytatott. 27 Nem szabad elfelejtenünk, hogy a török uralom nyomása következtében az Alföldről és a Dunántúlról a XVI. században ezrével menekültek a Felvidékre magyar földesurak és iparosok, aminek következtében a Felvidék magyarsága rendkívül megszaporodott. Ezzel a Felvidék sokkal magyarosabb jelleget kapott annál, mint amilyen volt pl. az 1850-es években. így érthető az, hogy a tótok intelligenciája, amennyiben nem ment le az Alföldre, már ott helyben is megtanulhatott magyarul. A XVI. századbeli Felvidék magyarérzelmű voltát nagyon jól illusztrálják egyéb körülmények is. Batizi András a »Kereztyeni tvdomanrvl való roevid koenyveczke« (Krakkó 1550.) bevezetésében meghatóan mondja, hogy őt Wittenbergában való időzósekor felkereste »az bartfai Kristóf magyarországhi iambor koenyvaros« ésarra kérte, hogy »ha valamit magyarul irt volna, kibocsátaná, mert mostan az nyomorott Magyarországban nagy sok keresztyen atyafiak kívánnának magyar nyelven írattatnia. S ezt éppen bártfai ember mondja! A felvidéki tót nemesek az egyház és a haza szabadságáért vívott harcokban is lelkesen vesznek részt. Tömörülnek Bocskay, Eákóczi György, Thököly és II. Rákóczy Fémár theológus korában 1708-ban nagy könyvgyűjtő volt. A hallei Bibliotheca Hungarica könyvei között mintegy 50 köteten találjuk tulajdonosának nevét így írva: >Matthias Motuz de Alsó-Rásztok«. Nagyon jellemző, hogy ez a tót evangélikus theológus csupa magyar könyvet gyűjtött, éspedig köztük sok unikumot, amelyek csak úgy menekültek meg a pusztulástól, hogy Motuz ezeket Magyarországról Haliéba vitte ki. (Ugyanilyen hungarista tótnak nevezhető »az Epperiesi Magyar Ecclesiának lelki Paztora« Mihályko János, aki a magyar irodalmat 1603—1642 közötti években négy magyar könyvvel ajándékozta meg. (Szabó Károly ezek közül csak hármat ismer.) Nevét szintén magyar helyesírással írja. * 7 V. ö. RMK. II. 472., 473.
