Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.

XVI. SZÁZAD. - 2. A XVI. sz. tót nyelvű irodalmáról általában

csekély száma, másrészt pedig az, hogy a tótok között szakképzett tipográfus nem akadt, Ezt legvilágosabban bizonyítja az a körülmény, hogy a tót könyvek sora akkor indult meg, amikor az 1620-évi fehérhegyi csata következtében ezrével menekültek a csehek nemcsak Németországba, Lengyelországba és Sziléziába, hanem Felsőmagyarországra is: ezekből teltek ki a legelső szakképzett nyomdászok és a legelső írók. Ez azonban csak 1637-től számítható, mert akkor indul meg a legelső nyomda Trencsénben, amely úgyszólván kizárólag a tótok számára dolgozott. Az ezt megelőző XVI. századból biztosan csak egyetlenegy nyomtatott tót könyvről tudunk, a Bártfán 1581-ben megjelent Luther-kátéról. A Pruno János által állítólag 1584-ben Galgócon kiadott latin-tót káté megvolta kissé kétséges. Erről egy későbbi szakaszban még szólunk. Hogy a tót irodalom kezdőkorának szegénysége miért olyan feltűnően nagy, ennek okát abban is keresnünk kell, hogy a tót evangélikus egyház a reformációtól számított majdnem száz évig úgyszólván szervezetlen volt. A XVI. században tartott zsinati kísérletek kevés eredménnyel végződtek és csak az 1610-ben Zsolnán tartott zsinat óta volt rendezettnek mondható az egyház. Könyvek írására alkalmas tót férfiak mellett a könyvek kiadására szolgáló eszközök is hiányzottak az első században. A nehéz politikai viszonyok, az ország nagyobb részének és Budának hosszú időn át a töröktől való megszállottsága, az 1523-i és 1525-i országgyűléseknek az evangélikusok ellen hozott törvényei,*) a mohácsi vész, végül pedig a tótság földrajzi viszonyaiból származó szegénysége is megnehezítették a »lingva vernaculaban« nyomtatott könyvek vásárlását. De a köznép a reformáció első századában különben sem tudott még olvasni. Ezek a körülmények teszik érthetővé a cseheknek *) Bár feltehető, hogy e törvények visszahatásaképen védekező íratok megjelenhettek, ámde ha volt is efféle, nem maradt fenn, mai tudásunk szerint, még emlékük sem.