Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.
XVI. SZÁZAD. - 2. A XVI. sz. tót nyelvű irodalmáról általában
bibliát hozott létre, amivel párhuzamban járt a nemzeti irodalmak keletkezése, addig a tótoknak a reformáció nemzeti nyelvű bibliát nem adott a kezébe. Ebből következik, hogy a tótság maga nem teremthette meg a reformáció-hozta új egyházi szükségleteket kielégítő magán- és istentiszteleti használatra szánt irodalmát. Honnan vette ezt mégis a tót evangélikusság? Nem kétséges, hogy a csehektől. Ezeknél fejlett gazdasági és kulturális viszonyaiknál fogva a latin és német nyelv mellett már a XIV. század végétől kezdődőleg érvényesül az irodalomban a cseh nyelv is. Az alól a nagymérvű kulturális hatás alól, melyet Csehország azóta, hogy IV. Károly megalapította a prágai egyetemet (1348), nem vonhatta ki magát a környező népek között a Felvidék tótajkú lakossága sem. A Felvidéken a XVI. század közepe táján elszaporodó középiskolák ifjúsága az egyházi cseh nyelv (biblictina) elsajátítása céljából Morvaországban és Csehországban egészíti ki tanulmányait, majd a prágai egyetemre iratkozik be. A török dúlások elől is sokan menekülnek Cseh- és Morvaországba. Ezeknek egy része megtelepedett az új hazában, ahol otthont és foglalkozást talált, más része viszont idővel visszatért a Felvidékre. A XVI. század első felében mutatkozó paphiányt is Csehországból jött papok pótolják. De jönnek innen tanítók, sőt iparosok is. Ezek a visszatérő menekültek;, s a Csehországban tanuló diákság pedig nemcsak a cseh nyelv ismeretét hozzák magukkal a Felvidékre, hanem hoznak ide bibliát, agendát, énekes- és imádságoskönyveket, szóval a nyomtatott cseh szót is, ezzel pótolják a XVI. századbeli felvidéki tót nyelvű evangélikusság egyházi irodalmi hiányait, s tesznek így eleget a legégetőbb szükségleteknek. 1 1 Itt jegyzem meg, hogy egy századdal később a hazai tót katolikus egyházi irodalomra éppen így hatott a cseh-morva jezsuita irodalmi mozgalom, azzal a különbséggel azonban, hogy ők, gyűlöletes lévén előttük a biblictina, erősen áttótosították a nyelvet. Egyébként az átnyomatás szószerinti. V. ö.: J. Vlcek: Stará katolická literatúra tmavská c. i. m.