Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.

XVII. SZÁZAD. - 6. Egyházi beszédirodalom

<íhin Varmegyében lóvoe Tanítok Superintendense praedicatioi koezzuel, roevideden ez koenyveczkében foglaltatnak. Mellyeket az Nemzetes es Nagyságos Czobor sz. Mihály Groff Czobor Ersebet aszszonnak az Néhay boldógh emlékezetűé Tekintetes es Nagyságos Betlenfalvai Groff Thurzó Gyoergy Vramnak, Magyar Orszagh Nándor Ispannyanak &c. Megh hagyott özvegyének es keseruesegeben való vigasztaiásáért, Tót nyelvboel Magyarra fordította. Az nemes es Vitézloe Tserkő Mihály Vdvari Magyar Secretariussa. — Cassan. Nyomtatta 1620. Festus János által.

11 Ez a körülmény is jellemzően bizonyítja a magyar Jéts tót kultúra kölcsönösségét, amelynek e korban való megvoltát a mai tót írók olyan szívesen tagadják.

rÉppen így bizonyítja ezt a következő megfigyelés is: Wolfius Ádám benesovai exuláns lelkész 1639-ben kiadott »Lucrum ex morte« című beszédjét egészen természetszerűen így keltezi: Datum in Also — Motesic és nem Nizny Motesic. Ugyanezt illusztrálja Pongrácz 1459-ből való tót okiratában az Újvár kifejezés és Zápolya István 1496. évi szintén tót nyelvű levelének »Pongracz de Zenth Mijklos« névalakja, stb. Mocko megállapította Lányiról,

13 hogy beszédet mondott 1609. január 21-én a Bitsén tartott egyetemes gyűlésen, továbbá pedig említi, hogy Lányinak egy beszédje Pardubsky Máté nyomdájából Prágában nyomtatásban is megjelent. Ennélfogva nyilvánvaló, hogy a magyar fordítású három beszéd Lányinak eddig ismeretlen műve. A tót nyelvű nyomtatott halotti beszédek között ugyancsak elveszettnek kell mondanunk Wolfius Ádám 11 Sztripszky: Adalékok, 1889. sz. Egyetlen példánya a késmárki ev. lyceum könyvtárában,. 12 Szabó Károly még 1886-ban hívta fel reá a figyelmet >Régi magyar könyvészeti adaiekok« c. cikkében. M. könyvszemle. 1886. 8—10. 13 Mocko: Éliás Lani... a jeho doba. Lipt. Sv. Mikulás. 1902. 19.